Éva úgy érezte, hogy menten megbolondul. A feje tele volt gondolatokkal:
Gyűlöllek. Legfőképpen az életemben betöltött szerepedet. De az ingeidet is, a hangod, a mozdulataid, a pont pont pontokat. Gyűlölöm a gondolatokat a fejemben, a fantáziaképeket és a tényt, hogy őrült módon kívánlak. Gyűlölöm a vágyat, mert csak néznélek, csendben csodálnálak, melletted lennék, beszélnék hozzád, megérintenélek, simogatnálak, csókolnálak, a bőrödbe bújnék, érezni akarnám a szívverésed, a lélegzésed, a félelmed, a remegésed, a tested. Mindezt beleüvölteném a nagyvilágba, de ha mégis úgy kéred, csak neked mondanám el. Teljesen odavagyok érted! Eltitkolnám. Vállalnám. Édes mindegy. Egyáltalán nem érdekel! Csak jönne már. Csak most jönne! Minek titkolni? Hatalmad van felettem. A részed akarok lenni. Olykor. Néhanapján. Talán egy kicsit gyakrabban. Bármikor. Telhetetlen lennék? Nem! Csak már most belepusztulok a hiányodba. És én veszíthetem a legtöbbet. Téged. Pillantásod szenvedélyét.
EZ IS ÉRDEKELHET: HA VALAKI NEKED VAN TEREMTVE…
Ebben a lelkiállapotban vezetett a titkos légyott helyszínére. A hűvös este és a találkozás izgalma lúdbőrözött végig rajta. Ádám már várta. Leállította a motort, behúzta a kéziféket és a világítást is lekapcsolta.
Évában egy csepp félelem sem volt. Ádám pontosan úgy ért hozzá, ahogy mindig is vágyott egy férfi érintésére. Egyre több ruhadarab került le a szűk térben, miközben az autó szélvédője bepárásodott az érintések, a csókok és a sóhajok keverte forróságban. Éva körül minden puha köddé változott, csak Ádám látszódott élesen. Ujjai a férfi egész testét behálózó tetoválást térképezték fel. Egy száját üvöltésre nyitó, óriási sárkány tekerőzött végig rajta. Eddig fogalma sem volt róla, hogy ilyen izgatóak lehetnek a tetoválások. Minden egyes érintés és csók a száján, a nyakán, a mellén és a fenekén meggyőzte, hogy erre várt, erre van szüksége, így most minden jó.
A párás autóból kiszállva arcon csapta őket a hideg. Éva remegett. A boldogságtól. Gyönyörűek a csillagok. Érezte, ahogy a romantika szele megcsiklandozta. A cigi füstje megtöltötte a tüdejét és úgy érezte, hogy hazatalált. Ádám mellett. Ujjaik összefonódtak. Ölelkezve álltak. A világ kezdett kockánként szétesni, hogy egy új, boldogabb világ alakuljon ki aztán. Éva belemosolygott a férfi mellkasába és úgy érezte, hogy él! Újra él!
Persze, Éva sem egy tündérmeséből a valóságba csöppent hercegkisasszony volt. Tisztában volt a szerepével: szerető. Mégis úgy gondolta, hogy a férfi addig él, amíg kíván, a nő, amíg kívánják. Kinek nem imponáló, ha vonzónak tartják? A szerető státuszban viszont az a probléma, hogy CSAK vonzónak tartják. Csak a külső és csak a testiség. Mégis a szabályok tiszták voltak. Egyelőre…
EZ IS ÉRDEKELHET: A VÖRÖS RUHA