Nem a magány a legrosszabb, hanem az üresség érzete. Amikor semmi sem tapad lelkedhez. Amikor hiába érinted meg ujjaiddal a tükröt, nem maradnak ott nyomaid. Mintha csak egy arc és test nélküli árny lennél.
Csak létezel, de nem élsz.
Nincs benned öröm, bánat, vágy és akarás. Csak egy anyagba zárt lény vagy, akinek a lelke elszakadt testétől. Persze szíved mélyén sejted: a szeretni tudás hiányzik belőled. De bármit teszel, nem segít.
Már csak a fülsüketítő csend vesz körül. Nincs semmi, ami kimozdítana az egykedvűségből. Nem ízlik az étel, nem dob fel és nem is nyugtat meg semmilyen melódia. Nem kötnek le a filmek, de még a kedvenc íróid könyveit is csak lapozgatod.
Mintha légüres térben ragadtál volna, ahová semmi sem ér el. Ha esik az eső a vízcseppek közömbösen csorognak le fejedről szemedbe. Ha kisüt a Nap, sem töltődik fel melegséggel szíved. Egyre riadtabban veszed tudomásul, tényleg üres vagy! Érzések nélküli báb, akinek minden mindegy.
Ez is érdekelhet:A szeretetkoldus
Persze tudod, hogy valami baj van veled, csak azt nem tudod, mi. Mert a munkádat és a háztartást el tudod látni és eljársz sportolni is. Mégis, mintha kiégtél volna valamilyen küzdelembe, aminek a célja, a győzelmi szalagja még mindig beláthatatlan távolságra van tőled.
Elhomályosult előtted az álmod, s már-már értelmetlennek tűnik minden, amit teszel.
Kétségbeesett álmatlan éjszakákon gyötröd elméd és próbálsz leásni lelkedbe, hogy megértsd mi az, ami elhallgattatta benned az élet hangját. Aztán rájössz, az is baj, hogy már szeretni sem tudsz igazán. Pedig nem is olyan rég még olyan mélyen tudtál kötődni emberekhez. De néhány rideg gesztus és ölelés nélküli hét után szavaid elhalkultak, tetteid elhomályosultak magad és mások szemében.
Talán azért is, mert mindened odaadtad, de másoknak az nem sokat jelentett. Vagy dehogyis! Egykor jó volt, hogy adtál, de mára elég lett belőled. Olyanoknál kutattál a szeretet morzsái után, akik nem azt nyújtották, mint amire vágytál. Mert azt vártad, ha mások szeretnek, akkor magadat is szeretni fogod. De az hiú ábránd volt.
S egy éjjel végre rájössz: az a baj, hogy az önszeretet képessége hiányzik belőled, azért ürült ki számodra a világ most.