Nem lehet rá nem emlékezni. Elég, ha csak kimondjuk nevét, mindjárt halljuk lelki füleinkkel karcos hangját és szemünk előtt megjelenik jellegzetes arca is. Jelenség volt, igazi színésznő, aki nem félt bolondot csinálni magából és az sem bántotta, ha rútat, öreget, gonoszat kell játszania. A legellenszenvesebb karaktert is úgy tudta megformálni, hogy bár neheztelnie kellett volna a rá nézőnek, mégis mindenki inkább a szívébe zárta.
Gobbi Hilda 1913. június 6-án született Budapesten.
Vehemenciáját és életszeretetét olasz édesapjától örökölte. Így aztán bár szülője nem pártolta, hogy színésznő legyen, nem tudta mégsem visszatartani attól. Igaz, Hilda kerülő úton került oda, mert először a Pázmányi Péter Botanikus Kert gyakornoka volt. Ezt azonban hamarosan felcserélte a színiiskolára, ahol ösztöndíjasként tanult.
A színiskola után mindjárt a Nemzeti Színház szerződtette. Együtt került oda volt diáktársával, Major Tamással. Mikor a második világháború kitört, segített ahol csak tudott. Egy alkalommal, bár betörtek a lakására nem riadt meg, sőt, még egy csomag cigarettát és ételt is vitt a börtönbe a betörőnek, s a lelkére kötötte, ha kiszabadul, keresse meg, segít rajta.
1945 után már a munkás színjátszásban és az ellenállási mozgalomban is részt vett. Ismerte Kádár Jánost, így mikor az hatalomra került, sokszor tört be irodájába, ha valakinek segítség kellett. Az újjáépítés alatt a lebombázott Nemzeti Színházat kétkezi munkásként is építette. Aztán, mikor régi barátja Major Tamás lett az igazgató, összevesztek (állítólag a kor erkölcsei nem nézték jó szemmel Hilda nyílt másságát) s elment a Katona József Színházba.
Ekkor már egy párt alkotott Temessy Hédivel. Kapcsolatuk egy évtizede alatt, Hilda sokszor lepte meg párját egy-egy premier után száz szál vörös rózsával. Senkit nem bántott kettejük kapcsolata- a fenti esetet kivéve. Hilda nem tagadta meg magát, de nem is akarta megbotránkoztatni az embereket. (Már csak azért sem, mert ez idő tájban az azonos nemű szerelmeseket egy évre börtönbe zárták.)
Kollégái szerették és elfogadták őt olyannak, amilyen. Így senki sem lepődött meg, mikor a munkás- és szegény színi növedékeknek szállást szervezett a Horváth Árpád Kollégiumban. Az idős, magányos színészeknek Színészotthont hozott létre. Egyszerűen nem bírta elviselni, hogy fiatal még ismeretlen, valamint az érdemes, nagy művészek egyedül és fedél nélkül maradjanak. S bár sokan nagyon keménynek gondolták – szókimondása miatt- valójában óriási szíve volt.
A hatvanas évektől a színház mellett a tévé és a rádió is tárt karokkal fogadta. Már fiatalon időseket játszott, miközben harminc éves kora után Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művében Nyilas Misit formálta meg. A Szabó család Szabó nénijének kölcsönözte a hangját, még a halálos ágyán is. Bármit is játszott, vígjátékot vagy drámát, mindenbe teljes szívét adta. Igaz, egyedi humorát a komédiákban tudta leginkább kamatoztatni.
Hilda tevékeny élete során megalapította a Bajor Gizi Múzeumot. Ez részben hála volt azért, mert a neves színésznő mikor kezdő volt sokszor adta neki régi ruháit, cipőit. Persze egyébként is nagyra tartotta az előző generáció színészeit, így gyűjtötte relikviákat. Ebből aztán lett egy egész házra való, amely Bajor Gizi mellett, más neves színésznek is otthont adott.
Hilda élete vége felé találkozott és kezdett kapcsolatba a nők közötti szerelemről író Galgóczi Erzsébettel. Közben tanítani is kezdett az Országos Színészképző Iskolában, majd a Nemzeti Színház stúdiójában. Aztán, mikor a Nemzeti Színház rendkívül rossz állapotba került, gyűjtésbe kezdett, hogy újra fel lehessen építeni. (Ebből lett a mai Magyar Színház végül.)
Vállalkozásának véghezvitelét azonban már nem tudta lekövetni, mert beteg lett, s 1988. július 13-án elhunyt. Párja mindössze egy évvel később követtő őt. Utolsó interjúján azt mondta Hilda: „Temessenek mellém füvet és patkót.” – amire sor került.
Ez is érdekelhet: Aki számára nem létezett kisebb vagy nagyobb szerep – Ruttkai Éva