Mióta az ember két lábra állt, s csupasszá vált, mindig szépíti magát. Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a 21. század embereként a fejlődési vonal csúcspontján állunk, ez koránt sem biztos, hogy igaz. Mint kiderült ugyanis már 100.000 évvel ezelőtt olyan alapvető kémiai ismeretekkel rendelkezett a dél-afrikai ember, hogy képes volt festéket gyártani vörös és sárga okkerből, faszénből és színes kövekből.
Bizony, nem Kleopátrával és Egyiptommal kezdődött a sminkelés kora, hanem sokkal korábban.
Ma már bizonyítékok támasztják alá, hogy a közép kőkorszak embere nem csak a barlangok falát, hanem magát is festette. Nő és férfi egyaránt, nem volt ez egyetlen nemre lekorlátozva. Arcukra, testükre különféle motívumokat pingáltak ünnepségek alkalmával. Aztán, ahogy elindult a világ előre, úgy lett még nagyobb igény a sminkszerekre, más alkalmakra is.
Időszámításunk előtt 5000-ben például hennából (a virágos cserjéből) kivont anyagból festették az emberek a körmüket Indiában. Utánuk ezer évvel Egyiptomban jelent meg a szempilla és szemfesték igénye, amelyeket állati zsírból, porított ólomból, koromból és antimonból (ezüstszürke félfémes anyagból) állítottak elő.
Aztán időszámításunk előtt 3500-ban Schub-ad sumér királynőnek elkészült a világ első rúzsa, amely fehér ólomból és egy kis porított vörös ásvány keverékéből készült. Majd jöttek a rómaiak, s az időszámításunk szerinti első században krétával kezdték arcukat fehéríteni, hogy makulátlan bőrűeknek tűnjenek.
Ez is érdekelhet: Az amazonok nyomában
A hatodik században a spanyol nők alapozó nélkül, kénytelenek voltak kivéreztetni magukat, hogy sápadt legyen orcájuk. A 15. században aztán a gazdag hölgyek körében megjelent az arzéntartalmú arcpúder, amely néhány férj halálát okozta. I. Erzsébet himlőhelyes arcát fehér ólommal festette, hogy ne látszanak hegei, amely miatt aztán vérmérgezést is kapott és meghalt.
A 17. századtól kezdve mindenféle sminkszer divatba jött. Igaz, akkor még sok smink tartalmazott ólmot és higanyt, amelynek következtében a nőknek kihullott a hajuk, kikészült a gyomruk, sőt, volt, aki meg is halt.
E „fiaskó” miatt a 18. században már természetes szerekből (is) kezdtek sminktermékeket gyártani. Népszerűvé vált a rizspor alapú arcpúder, a ricinusolajjal bekent és szétválasztott szempilla, s a pomádéval és répa lével színesített ajak. Aztán 1820-ban a Rimmel piacra dobta a nem-mérgező szempillaspirált, amely óriási siker lett.
1910-ben kapható lett az azóta is népszerű préselt alapozó és púder kis tükörrel egybetéve. 1914-ben a török hölgyek és a Vogue újság jóvoltából divatba jött a hennával kihúzott szemek. Max Factor megalkotta az első smink szettjét filmsztároknak, hiszen a (néma)filmgyártás korában szükség volt a kontúros arcokra, elvégre mimikával és testbeszéddel kellett játszani a színészeknek.
1920-ban bemutatták az első szájfényt és szempilla göndörítőt, valamint a sütemény alakú dobozban tárolt sminkszereket a nagyközönségnek. Ezzel aztán elindult hódító útjára egy iparág, amely dollármilliárdokat hoz a konyhára azóta is.
Majdnem minden nő használ valamilyen sminkszert, tehát hiúságunkra és örök elégedetlenségünkre alapozva már régóta igyekszünk segédeszközökkel szebbé válni. Még jó, hogy már nem kell ezért attól félnünk, hogy a sminkszereink veszélyesek egészségünkre úgy, mint ezelőtt 300 éve például…