Mondák keringnek róla, milyen erkölcsös jellem volt. Igaz, elég csak munkásságába belepillantani, hiszen értékítéletének nyoma írásain is ott van. Petőfi méltó író- és kortársa, aki a népies költészetével akarta a magyarságtudatot felerősíteni, elsősorban epikus műveiről ismert. Pedig lírikusnak sem volt utolsó, sőt, zeneműveket is írt!
Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán.
Igazi parasztcsaládban született. Hamar megmutatkozott rajta az írásszeretet, tehetségével városszerte feltűnést keltett. Ráadásul mire legénykorba ért, elsajátította a német, az angol, a latin, görög és az olasz nyelvet. Pedig az iskolát sem járta ki, mert olyan szegények voltak, hogy el kellett mennie dolgozni.
Tanítóként kereste kenyerét, s így együtt tudott tanulni diákjaival. Aztán egy idő után belefáradt a felnőtt létbe, s felcsapott vándorszínésznek. Muzikalitása sosem volt kérdés, már az iskolában is azt mondták róla, hogy szépen csengő hangja van, s szavalni is úgy tudott, hogy a tanárai egy percig sem kételkedtek abban, hogy jó színész lehet belőle. Így el is engedték, ám néhány hónap után egy különös álom riasztotta fel őt éjjel. Édesanyját látta halva, így hazament, s valóban, két hónap múlva életadója elhunyt, apja megvakult – ami néhány év múlva elmúlt neki magától – s Aranynak nem volt más választása, mint hogy otthon maradjon és gondoskodjon megmaradt szülőjéről.
Segédjegyző lett, de közben azért írogatott. Majd találkozott Ercsey Juliannával, s elvette feleségül. 24 évesen már családapa volt, s úgy döntött nem is ír többet, marad a dolgos hétköznapok embere. Ám aztán nem bírt magával, saját szórakoztatására kezdte el írni művét Az elveszett alkotmányt, majd szembe jött vele a Kisfaludy Társaság pályázata, amire beadta írását és megnyerte a díjat.
A következő évben a Toldival nyert, mellyel Petőfi barátságára is szert tett. 1847 júniusában találkozott a két nagy író először személyesen, s onnantól elválaszthatatlanok lettek. Pedig Sándor lobbanékony volt, János pedig koraéretten komoly, de mivel mindketten ugyanazt akarták, nem volt vita köztük, sőt, Arany volt az egyetlen, aki sosem keveredett összetűzésbe Petőfivel.
Ez is érdekelhet: Az aranyember- Jókai Mór
Egy követ fújtak, bár Arany nem tudott harcolni, de a kormányzatban részt vett, így mikor elbukott a forradalom, elvesztette állását, lakását, mindenét. Újra kellett kezdenie életét, s ráadásául jó barátja halálát is fel kellett dolgoznia. Egy ideig tipródott, hallgatott, mert a kiábrándultság őt is utolérte a történtek miatt, mint sok más társát is. Aztán felállt a katedrára ismét, tanított és írt.
A következő csapás az volt számára, mikor szeretett kislánya 12 évesen elhunyt. Ekkor ismét elhallgatott egy időre, igaz, csak úgy, hogy lefordította első ízben Shakespeare néhány művét. Élete vége felé írta meg a Toldi-trilógia befejező darabját, aztán már lírikus énjének adott több teret. Mivel egyre több betegséggel küzdött, felkészült lélekben a halálra, aminek bizonyítéka az Őszikék című kötete is.
Még megérte, hogy 1882-ban Petőfinek szobrot állítanak, de pár nappal később lehunyta szemét Toldi atyja. Kérésére a 19 zeneművet, amit életében írt, csak ekkor adták át a köz javára.