Gondoltál már arra, hogy fogod a kis batyudat és világgá mész? Én igen, s szerintem kevesen vagyunk, akiknek ilyen gondolat soha nem fordult meg a fejében. Na persze nem biztos, hogy stoppal indulnánk a világ egyik legszebb, ugyanakkor legzordabb részére.
Az 1968. február 12-én született Christopher McCandless pedig éppen ezt tette. Ráadásul úgy, hogy csupán 4,5 kilogramm rizst, egy vadászpuskát és egy tucat könyvet vitt magával az útra.
Ez is érdekelhet: Az első programozónő
Persze felmerül a kérdés, miért csinál ilyet valaki, pláne egy olyan tehetséges, nagy jövő előtt álló fiatalember, mint amilyen ő volt. Történelem és antropológia szakon diplomázott, írt az egyetemi újságnak is, író, tanár, történész, igazából bármi lehetett volna belőle.
Ő mégsem ezt az utat választotta, mert kedvenc írója, Tolsztoj, az anyagi javakat elvetette, s ő ezért csodálta. Mindenben követni akarta a puritán életmódot kedvelő alkotót, így miután lediplomázott, 1990 nyarán jótékony célra adományozta 50.000 dolláros betétkönyvét és elment Nyugat-Amerikába.
Még nevet is váltott, s ha útja során találkozott valakivel csak Alexként mutatkozott be. Családjával minden kapcsolatot megszüntetett, csak húgának küldött néhány képeslapot. Igaz, szüleivel sosem alakított ki érzelmi kötődést, ráadásul olyan burzsoá életmódot akartak ráerőszakolni, amit ő szívből megvetett. Így aztán szó nélkül Arizonába autózott. Mivel ott a Mead-tónál megadta magát a vén tragacsa, onnantól hol stoppal, hol busszal, hol kamionnal járta a vidéket.
Útja során 1990 őszén találkozott egy gabonafelvonó üzemeltetőjével, akinél dolgozni kezdett, hogy tudja finanszírozni további útját. Aztán kenuval leevezett Mexikóba, ahonnan 1991 őszén Arizonába tért vissza. Itt egy gyorsétteremben vállalt munkát. Mikor megunta az ország ezen részét, Kaliforniába ment, majd a napfényes vidék után úgy döntött, ideje, hogy felfedezze Alaszkát. 1992. április 25-én haladt végig a jégvidék autópályáján, mikor az egyik szállítója azt mondta neki, nincs eléggé felkészülve a vadvidékre, így adott neki egy vadászpuskát és Chris vásárolt 4,5 kg rizst, valamint egy tucat könyvet magának.
Bár az eredeti terve az volt, hogy a Bering-tengerhez megy, az időjárási körülmények miatt nem tudott átkelni a vidéken. Elkezdődött a tavaszi áradás, így a vadon közepén egy elhagyatott, régi busz lett a hadiszállása, amely a turisták és vadonjárók pihenőpontjaként állt ott. Chris beköltözött a buszba, mókusokat lőtt és bogyókat evett. Egyre soványabb lett, míg végül egy olyan bogyóra talált, ami valószínűleg mérgező hatással volt testére, ami akkor már mindössze 30 kg volt.
Még utolsó erejével egy papírt rakott a buszra, amelyben arra kérte az arra járókat, hogy gyűjtsenek neki élelmet. Ezt azonban már senki nem tudta megtenni neki, mert mire megtalálták, már elhunyt, mindössze 24 évesen.
Halálának körülményei a mai napig vita tárgyát képezik. Van, aki azt mondja megérdemelte sorsát, van, aki teljesen megérti, és azt feltételezi, ha nem eszi meg azt a mérgező bogyót, még ma is élne. A legutóbbi orvosi vélemény szerint a bogyó egy normális testsúlyú, rendesen táplálkozó embert nem ölt volna meg. Ha nem a bogyó, valószínűleg a kiszáradás vagy az alultápláltság végzett volna a fiatalemberrel, de ezt már sosem tudjuk meg.