„Csak úgy csinálok, mintha író volnék” – vallotta be életrajzi könyvében. Ez a szerény magatartás volt az ő ismérve. Az eredetileg zongoraművésznek készülő lány képzelete mindig szárnyalt. Nem is csoda, hogy az összetett gondolkodást megkövetelő detektívtörténetekben brillírozott, s ma már csak a krimik koronázatlan királynőjeként emlegetjük.
Agatha Mary Clarissa Miller 1890 szeptember 15-én született Torquay városában, Angliában.
Csodás gyermekkora volt, jómódú családban élt 11 éves koráig. Apja amerikai származásának köszönhetően 7 évesen már megjárta New Yorkot, aztán, mikor a családi vagyon megcsappant, járt Dél-Franciaországban is – mert ott az élet olcsóbb volt.
Azért így is mellészegődött egy francia lány, aki nevelőnőjeként megtanította őt a francia nyelvre. Közben nővére Sherlock Holmes történeteit mesélte neki esténként. Bár anyja nem akarta, hogy bármiféle oktatást kapjon 8 éves koráig, ő öt évesen mégis megtanult magától olvasni. Így aztán megtanították írni is, bár a helyesírás számára szörnyen nehéz feladat volt – ellenben a számok világával jól boldogult.
Ez is érdekelhet: AKI MINDENT ÉS MINDENKIT FELÁLDOZOTT A MŰVÉSZETÉRT – PABLO PICASSO
Házi tanítók oktatták, aztán e luxus megszűnt, mert egyre kevesebb lett a pénzük, s apja szíve meggyengült, majd el is távozott, bizonytalan anyagi helyzetet hagyva maga után.
Az anyja eztán elvitte egy párizsi internátusba, hogy zongoraművészt faragjanak belőle. Ekkor már néhány verse megjelent nyomtatásban. Csak kedvtelésből írta őket, nem voltak írói ambíciói, pedig díjakat is kapott értük.
Miután lassan eladósorba került, s azt is értésére adták, nem lesz belőle sosem nagy művész, mivel nem bírta leküzdeni lámpalázát a színpadon, az anyja elutazott vele Olaszországba.
Visszatértük után egyre több férfi kezdett Agatha körül forgolódni. Háromszor kérték meg a kezét, s az utolsó kérővel megállapodást kötött. Aztán megismerkedett egy fogadáson Archiebald Christivel, olthatatlan lángra lobbantak egymás iránt, így a megállapodást felbontotta.
Anyja nem repesett az örömtől, mert Archie csak egy szegény repülő hadnagy volt, s Agathának sem volt sok hozománya. Ezért lehetett, hogy sokszor fel is bontották, majd újrakötötték a megállapodásukat.
Aztán jött a háború, s szétváltak útjaik.
Agatha ápolónő lett a Torquay-i kórházban. A háború felénél Archie egy kimenőjén elragadta őket a hév és összeházasodtak.
Szinte azonnal elváltak ismét útjaik.
Agatha levizsgázott, majd egy gyógyszer laboratóriumban kezdett dolgozni.
Itt kezdte el írni első detektívtörténetét, mert eszébe jutott évekkel ezelőtti fogadása nővérével. Ő azt állította tudna írni krimit, nővére pedig kételkedett ebben.
A titokzatos styles-i eset két hét alatt született meg, aztán a fiókba került. Csak miután véget ért a világégés és Archie és Agatha összeköltözött került újra elő. 1919-ben megszületett egyetlen lányuk Rosalinda, s úsztak a boldogságban.
A következő évben végül kiadták Christie első könyvét, amiért összesen 25 fontot kapott, igaz, nem is volt átütő siker a könyv, csak a gyógyszerészek körében, akik a mérgek pontos keveréséért dicsérték.
Agatha ennek ellenére írt tovább. Legnagyobb meglepetésére egyre jobban fogytak a Hercule Poirot szereplésével íródott történetek, bár ő szívből utálta a belga nyugalmazott rendőrt. Amerikából is elkezdtek érdeklődni utána.
Férjével világkörüli útra ment, megjárták Ausztráliát, Kanadát, Hawaiit, Ázsiát.
E sok jó után szinte törvényszerű volt, hogy minden rosszra forduljon.
1926-ban Agatha elvesztette szeretett anyját, s férje is bejelentette, hogy elhagyja őt egy fiatalabb nőért. Idegösszeomlást kapott, majd december 3-án 11 napra eltűnt. Több, mint 10.000 ember kereste őt égre-földre. Ő volt Anglia történetében az első, aki miatt helikopteres keresést is indítottak.
Mikor előkerült, nem tudott épkézláb magyarázattal szolgálni hollétére. Sokan arra gyanakodtak, hogy az akkor megjelenő Az Ackryod- gyilkosság című könyvének csinálta a felhajtást, míg mások úgy vélték a férjén ekképpen akart bosszút állni. Ő maga részleges amnéziára hivatkozott, amire életrajzi könyvében homályosan utal is.
Akármi történt is, 1928-ban elvált férjétől, aztán egyedül indult a Közel-Keletre, lányát nővérére hagyva.
Ekkor utazott először az Orient Expressen és találkozott a nála 17 évvel fiatalabb régésszel, Max Mallowannal is, akihez 1930-ban sokak rosszallása ellenére hozzáment feleségül. Mint kiderült az ellendrukkereknek nem volt igazuk. Agatha haláláig együtt maradtak, bár a rossznyelvek szerint a férfi sokszor megcsalta.
Agatha régész férjét sok ásatásra elkísérte. Fotózta a leleteket, s segített Maxnek megírni könyvét. Ő is írt egy könyvet Így éltünk Mezopotámiában címmel. Nem véletlen tehát, hogy a Közel-Kelet ad otthont a Halál a Níluson és a Gyilkosság Mezopotámiában című könyvének is.
A második világháború alatt, ismét gyógyszerészek mellett dolgozott. Közben írt két könyvet, s kitalálta Miss Marple-t, aki jellemben egyáltalán nem hasonlított rá, bár sokan szeretnék ezt hinni. Mary Westmacott néven is elkezdtek megjelenni lélektani regényei.
Abban a megtiszteltetésben is részesült, hogy maga II. Erzsébet – aki nagy rajongója volt – kérte fel, hogy írjon egy rádiójátékot.
A rádiójátékból aztán megszületett az Egérfogó színdarabja is, amit 1952 óta folyamatosan játszanak Angliában, így ezzel bekerült a Guiness Rekordok könyvébe is.
1971-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte. Utolsó éveit családja körében töltötte. Még megérte, hogy megjelent a mozikban a Gyilkosság az Oriont expresszen című könyvének filmváltozata. Aztán 1976 január 12-én meghalt – gazdag irodalmi örökséget hátrahagyva maga után – a krimik koronázatlan királynője.