Hol is kezdhetném? Talán ott, hogy szeretném ha tudnád: nem őrültél meg, és nem is közösít ki mindenki. Vannak, akik aggódnak érted, csak nem képesek ezt kimutatni.
Persze az nem segít, hogy ellököd magadtól az embereket, mert félsz szeretni és szeretve lenni.
Olyan vagy, mint egy kóbor kiskutya, hiszen magadra maradtál 13 évesen, egyik szülőd sincsen melletted; persze hogy úgy érzed, a szeretet csak egy szó, és nincs mögötte valódi érzelem.
Most még nem tudod, de egy hormonális betegségben szenvedsz, aminek diagnosztizálására még tíz évet kell várnod. Tarts ki kislány! Hidd el, egy nap jóra fordul minden és mindaz, ami addig veled történt, értelmet nyer! Az is, hogy kapsz gyógyszereket és kezelést, visszatalálsz önmagadhoz és egy teljesen másik fejezetet nyitsz az életedben. Tulajdonképpen még profitálsz is abból, hogy fogalmad sincs a betegségedről, mert folyton tanulsz, és mindig újabb és újabb megoldásokat keresel problémáidra – kifogások helyett.
Éppen ezért nekem elhiheted, nincs veled semmi baj, nem sikerültél félre, egyszerűen kezeletlen a rendellenességed.
Emlékszel, hogy kétszer vették ki a manduládat és utána híztál meg? Na, ekkor lettél beteg. Ezért fordultál ki önmagadból és reagálsz mindenre és mindenkire szélsőségesen. Igen, a szüleid válása is közrejátszik, de te is tudod, jobb nekik külön, és te nem ezért vagy ennyire kikészülve. Sokkal inkább azért, mert a hormonháztartásod felborult és nincs, ami szabályozza az agyműködésedet, ebből kifolyólag viselkedésedet képtelen vagy kontrollálni, amit sajnos sokan összekevernek a kamaszkori lázadással.
Ne aggódj a túlsúlyodon, de ne is törődj bele abba, ha azt mondják, amúgy is megvan benned erre a hajlam. Csak mert édesanyád is túlsúllyal küzd, nem törvényszerű, hogy neked is molettnek kell lenned. Te apád alkatát örökölted, mint ahogy mindig is sejtetted. Erős, szikár és vékony a tested, aminek lenyomata még látszik a hét éves kori képeiden, és ezt az éned vissza is fogod szerezni, amint diagnosztizálták nálad a betegséged és elkezdesz sportolni.
Tudom, az életed most olyan, hogy úgy gondolod, joggal lehetsz bizalmatlan mindenkivel szemben, de ha ezt, és azt mantrázod magadban állandóan, hogy senki sem szeret, még jobban elidegeníted az embereket magadtól.
Pár év múlva már olyan könyveket olvasol, melyek azt tárgyalják, milyen ereje van gondolatainknak, amit el is hiszel, mégsem bírod mindig felülírni negatív érzéseidet. Hajlamos vagy borúsan látni a világot és mindenre a saját szenvedésed tükrén keresztül nézni. Kérlek, felejtsd el az önsajnálatot és próbálj meg békét kötni önmagaddal, minél előbb! Vedd észre milyen szerencsés vagy, mert a barátaid őszintén, testvéri szeretettel szeretnek téged, ott vannak melletted és próbálnak megérteni akkor is, mikor undok vagy velük. Legyél hálás értük, nekik!
Még a szerelem is rád talál, és kapsz egy másik családot.
Mikor kifordul a lábad alól a talaj, ott lesznek és felsegítenek a földről.
Olyan szeretettel teli kötelékek szövődnek köréd, amiért egész életedben hálás leszel, és amelyeket egy szerelem vége sem szakíthat szét. Most úgy érzed sokat vesztettél, de később rájössz: nagyon-nagyon szerencsés vagy, és az élet még többet is ad vissza neked, mint amit elvett tőled. Őszinte érzéseket és szíveket nyersz meg magadnak azzal, aki vagy. Igen, azzal a kiborult, szeretethiányos lényeddel is bevonzod magad köré azokat, akik mindenhogy elfogadnak és szeretnek téged. Pont ezért mindenen túl fogsz jutni, tanulsz, küzdesz, harcolsz és egy nap mikor visszatekintesz az életedre, rájössz:
Neked ezt az utat kellett végigjárnod ahhoz, hogy el tudd fogadni, és szeretni tudd önmagad és a körülötted élőket.
EZ IS ÉRDEKELHET: