Van olyan kapcsolat, amit nehéz szavakba önteni. Azért, mert barátságnál többről van szó, de szerelemnél békésebb az együttlét. Olyanok értik ezt, akik már túl vannak a szenvedély fűtötte vágyon és megtapasztalták milyen az, mikor kihuny a láng, de maradnak érzelmek a szeretet mindent túlélő köteléke formájában.
Ilyenkor nincs fájdalmas búcsú, mert új ajtó nyílik meg. Egy másik lehetőséget kap két ember ahhoz, hogy kapcsolatuk tisztább és nyugodtabb legyen. Nincs ok a félelemre, mert elválni már sosem fognak.
Talán fizikailag messzebbre kerülnek, de a két lelket nem gátolja távolság vagy idő abban, hogy egymáshoz kapcsolódjanak.
Jöhet új szerelem, baj, öröm és szenvedély maradnak egymás józan esze, belső hangja, akik vigyáznak a másikra. Szívük mindig egy ütemre jár, de nem égnek egymásért szerelemmel csak a tudat hajtja őket, hogy értik egymást szavak nélkül, sóhajokból, egyetlen pillantásból.
Testvérek, akik olykor összekapnak, de mindig kibékülnek, mert ugyanaz hajtja őket. Pedig nem egy az anyjuk vagy apjuk, csak annyit éreznek, hogy közük van egymáshoz valahogyan, valamiért.
Szeretetkötelékük eltéphetetlen, mert bizonyosságuk van arról, hogy van egy részük, ami bennük él akkor is, mikor más felé fordul vágyuk és szerelmük. Talán együtt is nőttek fel – legalábbis lélekben. Egy ilyen kapcsolatban mindkét ember megismeri magát a másikon keresztül anélkül, hogy elvakult lenne.
Amióta útjuk kereszteződött osztoznak örömben és bánatban. Egy idő után arra sem emlékeznek, hogy valaha tűz gyulladt szívükben a másik iránt. Nincs definíció erre a kötelékre, mert nem lelki társak és nem is barátok. Csak egyikük a szív másikjuk a lélek kettejük kapcsolatában.
EZ IS ÉRDEKELHET: