Ahogy szivecskét rajzolok, egy pillanatra felrémlik, vajon mit lát, mit gondol az, aki erre jár. Egy sötét autó a földúton, bepárásodott ablakokkal. Tudom, hogy nem látni be, mégis, a lábzsibbadással együtt a szégyen is bizseregni kezd bennem. Mit keresünk mi itt?
Novella
Olvasósarok 2. alkategóriája
Elmentél, de kettőnk lélektánca ezzel nem halt meg, és remélem, egy következő életben újra találkozunk, már több emberélet böcsességével a lelkünkben.
Helló idegen. Még nem találkoztunk – legalábbis ebben az életben. Sokszor elképzeltelek már…
Mondd, láttad már a tengert? A „Nagyot”, ahová gyerekként vágysz, a tengert, amiről sokáig csak történetekből hallottál és amiről úgy hitted, az ő kishúga a Balaton? Utaztál hozzá gyerekként, hogy lásd a hatalmas víztömeget, hallgasd a hullámokat, amelyek morajlásakor a felnőttek arcán mindig megjelenik a mosoly?
Üzenetet kaptam, valaki, aki régen nagyon kedves volt nekem, e-mailt küldött. Egy közös ismerős révén tudta meg a címemet, és gondolta, ír néhány sort.
Madarat tolláról, embert barátjáról – tartja a mondás. Én kiegészíteném azzal, hogy embert a kapcsolatairól. Barátiról – és a szerelmi kapcsolatairól is, egyaránt.
Mert sokat elárul, hogy kihez közeledünk, hogyan közeledünk, kötődünk, milyen jelzéseket adunk, kapunk. És, hogy mit várunk.
Úgy élt, mint egy igazán boldog feleség egy eszményi házasságban. Mózi mindig csendes volt, meghallgatta őt, és sosem szólt bele semmibe…
Mély beleéléssel, de a kivételezettek büszkeségével hallgattam a mesét, ami az indiai hercegnőről és a gyűrűjéről szólt.
Arról, amit a bölcstől kért, de olyan felirattal, ami mindig igaz.
Amikor a gyűrű elkészült, egy szó volt belevésve: „Elmúlik”.
Igaz akkor, ha nehéz időket élünk, mert reményt ad, hogy lesz változás. Igaz arra, amikor minden szép és jó, hogy becsüljük meg, őrizzük, és tudjuk, valószínűleg nem marad így örökké.
Tetszett a történet és igaznak is gondoltam. Csak nem ránk.
Mert a mi szerelmünk biztos, hogy soha nem múlik el.
A fiú azelőtt egy otthonban élt… aztán egy ideig sehol… Ott aludt, ahol utolérte az álom. Ha jobb idő volt, akkor volt egy kedvenc helye egy parkban.