Van, amikor a beszédnek van ideje, a folyamatos beszéd azonban nem mindig a legjobb megoldás. Olykor eljön a hallgatás ideje is.
Néha ahhoz, hogy meghallgassanak minket, meg kell tanulnunk csendben maradni. Meg kell tanulnunk kezelni a csendet.
A csend aktív szerepe a kommunikációban
A csend egy hatékony kommunikációs eszköz, ami aktívabb szerepet is betölthet, mint a szavak, mindaddig, amíg bölcsen és megfelelő időben használjuk.
Amikor megtanuljuk kezelni a csendet:
– Jobban kommunikálunk: Gyakran előfordul, hogy túl sokat beszélünk. Időnként mindenki használ teljesen felesleges szófordulatokat, mondatokat. Ez különösen akkor igaz, ha valakit meg akarunk győzni. Ez többnyire teljesen felesleges – a csend erősebbé és világosabbá teheti az üzenetet.
– Ténylegesen figyelünk: Társadalmunkban a hallgatás kínos lehet, különösen bizonyos összefüggésekben, ezért szeretnénk mindenáron elkerülni. Sok esetben ahelyett, hogy azt hallgatnánk, amit beszélgetőpartnerünk mond, agyunk nagy része már azon gondolkodik, hogy milyen választ fogunk adni. A csend lehetővé teszi, hogy összpontosítsunk arra, amit a másik személy mond, valamint figyeljünk a non-verbális kommunikációjára is, így több információhoz juthatunk, és jobban megérthetjük, mi történik.
– Gyorsabban elérjük a célunk: A kommunikáció végső célja az információk megosztása és a döntéshozatal. Vannak, akik fecsegnek, zajt keltenek, hogy hangoskodásukkal elérjék, mindenki rájuk figyeljen. A csend sok esetben minimalizálja a hiúság számlájára írható szavak által keltett zajt, és a konfliktusok megoldását is felgyorsíthatja.
– Több empátiát és tiszteletet tanúsítunk: Ha már elmondtuk, amit akartunk, a legokosabb, ha csendben maradunk, és hagyjuk, hogy a másik személy kifejezze a véleményét. A csend a tisztelet jele és az empátia demonstrációja.
– Ösztönözzük a reflexiót: Egy beszélgetés során nem kell azonnal válaszolni. Sok esetben jobb, ha csendben maradunk, és átgondoljuk a válaszunkat. Ahogy egy hindu közmondás is mondja: „Amikor beszélsz, ügyelj arra, hogy szavaid jobbak legyenek, mint a csend”.
Tehát csak akkor beszéljünk, ha értelme van annak, amit mondani akarunk. A csend közli a másikkal, hogy nincs más mondanivalónk, így ő is elgondolkodik az érvein, a vita így kevésbé mérgesedik el.
Milyen helyzetekben célszerű a csendet használni?
A csend a legerősebb hang. Ezért bizonyos helyzetekben az a legjobb, ha nem beszélünk tovább, hanem csendben maradunk, és hagyjuk, hogy a csend elérje célját.
– Ha nincs hozzáfűznivalónk egy beszélgetéshez, a csend lehetővé teszi, hogy a másik személy elgondolkozzon azon, amit mondtunk. Néha a beszéd csak arra szolgál, hogy káoszt és zavart keltsen.
– Amikor a beszélgetőtárs nem mutat hajlandóságot arra, hogy megértse vagy elfogadja, amit mondunk, és inkább bezárja az elméjét, mert nem igazán törődik azzal, amit érzünk vagy gondolunk, a legjobb elhallgatni és csendben maradni. Úgyis csak süket füleknek beszélnénk.
– Ha erős üzenetet szeretnénk küldeni, a legjobb a rövid és tömör üzenet. Ebben az esetben az emberek hajlamosak a csendet a bizalom és a biztonság jeleként értelmezni.
– Amikor azt szeretnénk, hogy a másik kifejezze, amit gondol, csendben maradunk, mert a hallgatás ilyenkor szólásra buzdít. Azt üzeni, rajta van minden figyelem.
Természetesen vannak olyan esetek is, amikor a hallgatás nem pozitív, például ha megvető fegyverként használjuk mások bántására. Valójában ez a fajta hallgatás agresszív vagy megalázó hozzáállásként is értelmezhető, és nem segít a vita megoldásában.
Ne feledjük: mindenki beszél és kritizál, de csak kevesen hallgatnak és értenek. Ne essünk abba a hibába, hogy összekeverjük a bőbeszédűséget a hasznos információkkal, a könnyű szót az intelligenciával és az érvek mennyiségét az igazsággal. Néha beszélni kell, de tudni kell hallgatni is, mert van, hogy a csend vezet célra.
nyitókép: Image by cookie_studio on Freepik