Nem hiszem, hogy létezik olyan férfi, akit ne foglalkoztatna a péniszméret. Ez a probléma egyidős az emberiséggel, és talán sosem találunk rá kellően kielégítő választ.
Minden pasi meg akar győzödni róla, hogy elég nagy fiú-e, vagy legalább ott van-e a középmezőnyben. Akárcsak egy EU-szabvány; sok pasi nem éri be képlékeny válaszokkal, az pedig különösen zavarja őket, hogyha minden partnerüktől más-más visszajelzést kapnak. Egy biztos; a méret nagyon is számít, csak épp nem abban az értelemben, ahogy sok férfi gondolja.
De akkor, miért nem tudjuk meghatározni, mi számít „a tökéletesnek”?
Ahogy nem létezik tökéletes női mell, úgy nem létezik tökéletes férfiasság sem. Ennek pedig legfőbb oka, hogy nekünk, csajoknak épp olyan eltérő a testünk formája, hossza odalent, mint szőrösebbik feleinké. Tegyük a kezünket a szívünkre, egy nagy méret izgató látvány lehet, de a látvány önmagában édes kevés. Akad, aki szívesen bevállalna egy olyan partnert, akinek a férfiasságát még egy pálmafalevél sem takarná el a kíváncsi tekintetek elől. Míg mások, köszönik szépen, nem kérnek az extrém méretekből.
Nem egy olyan női ismerősöm akad, aki képtelen élvezni az együttlétet, ha a partnere nagyra nőtt. Számukra épp az okoz örömet, ha a párjukat szerényebb centikkel áldotta meg a sors. Ilyen esetekben viszont még mindig hajlamosak vagyunk bénázni. Nem egy férfi szegezi a kedvesének a mindent eldöntő kérdést; „…és az exedé nagyobb mint az enyém?” Mi pedig zavartan hebegünk.
Hogyan mondjuk meg?
A legkínosabb válaszok, amiket eddig hallottam, amikor az illető lányok „olyan kis kényelmes”-ként vagy épp, „olyan kis aranyos”-ként jellemezték az aktuális párjukat. Bár ez bók akart lenni a részükről, lássuk be, nem épp a legfelvillanyozóbb megfogalmazást választották. Ezek után pedig hetekbe tellett, mire a hervasztó választ kapó srác úgy-ahogy visszanyerte az önbizalmát. Az ilyesmit valóban nem könnyű közölni, és nehéz kérdés az is, hogy a teljes őszinteség-e a legfontosabb, vagy olykor a kegyesnek szánt füllentés a jobb „taktika”.
És mi van akkor, ha minden rendben van veletek, csak épp a méretek nem találkoznak egymással? Ettől még lehet szuper egy kapcsolat, beleértve a szexuális életet is. Legalábbis abban az esetben, hogyha szem előtt tartjuk a lényeget; a szeretkezés nem az aktussal kezdődik és nem is feltétlenül azzal ér véget.
Nyilván, minden férfi akkor érzi magát igazán az élet császárának, hogyha egetrengető hüvelyi orgazmusban részesíti a kedvesét. De egy mély kapcsolatban érdemes félretenni ezt a fajta egót, és a másik igényeire koncentrálni. A nők nagy része nem él át hüvelyi orgazmust, ennek legfőbb oka pedig igen egyszerű; ezen testrészünk nem olyan gazdag idegvégződésekben, mint a csikló. (Kivéve a G-pontot, amit talán manapság már felesleges is említeni.) Újabb kutatások szerint fellelhető egy F-pontnak nevezett kis csomócska is a hüvely falában. Ki tudja, még pár év, és a teljes ABC-t sikerül feltérképeznünk. Addig is, míg ez várat magára, érdemes a női test ismert adottságaira figyelni a férfinak, a saját férfiassága helyett. Ha egy pasinak szüksége is van az ilyesfajta megerősítésre (melyikünknek nincs?!), a helyett, hogy azt kérdezné; „Elég nagy?” „Nem túl nagy?” „Nem túl kicsi?”, érdemesebb azt firtatnia; „Jó neked így?”.
Ahogy mi, nők hajlamosak vagyunk egymással versengeni a külsőnket illetően, úgy a férfiak is szeretik fitogtatni, ki a legnagyobb legény a vidéken. Csakhogy, míg mi általában másodlagosnak tartjuk a pasik véleményét, ha a legtrendibb műkörömről, vagy épp, ruháról van szó, a srácok is kispadra tesznek minket, ha a férfiasság összeméregetéséről esik szó.
Vura Hajni
nyitókép: Image by gpointstudio on Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: