Manapság az lehet a benyomásunk, ha férfiakról van szó, csupán két kategória létezik; az a fajta macsó, aki semmibe vesz, és az unalmas papucs, aki piedesztálra emel. A pasik jogosan háborodnak fel, amikor úgy érzik; egy nőnek semmi sem jó. Elvégre, sokszor látni, hogy harcolunk az olyan férfiak figyelméért, akik nem érdemlik meg. A rendes fickókat pedig észre sem vesszük.
Pedig minden nő vágyik a babusgatásra, kényeztetésre. Ami nem luxusutat és szőrmebundát jelent, csupán némi gyengéd törődést, esetleg egy szál virágot, segítséget a házimunkában. Nyilván, azon sem sértődik meg az ember lánya, ha a párja drágább ajándékokra ragadtatja magát, de tegyük a szívünkre a kezünk, ha szőrösebbik felünket egy motorral lepnénk meg, ő sem kezdene köpködve futásnak eredni a másik irányba.
Nem az ajándékok, vagy épp, a szeretet egyéb kimutatása jelentik a problémát, hanem az, hogyan tálaljuk mindezt.
Túl kevés vagyok hozzád
Amikor az akkori párom bemutatta az egyik haverját, tulajdonképpen magam sem tudtam eldönteni, mi a gond vele. Robi kedves, jóképűnek mondható, intelligens srác volt. Tudtam, hogy tetszem neki; nyíltan kimondta, sajnálja, amiért nem ő lépett oda hozzám annak idején. Azt, hogy én ezzel szemben el sem tudnám képzelni, hogy bármi is legyen kettőnk közt, inkább megtartottam magamnak.
Eleinte meg sem tudtam megfogalmazni, miért is nem. Lassan azonban, ahogy egyre több sztorit ismertem meg róla, rájöttem, miért olyan szürreális ez az elképzelés.
A srác minden szembe jövő lánynál bepróbálkozott, de közel sem holmi egyéjszakás kaland kedvéért. A párkapcsolat keresése megrögzöttséggé vált számára. Bármire képes volt, ha megtetszett neki valaki; nagyívű szívességeket tett, ingyen dolgozott ha épp segítség kellett a lány háza körül, és drága ajándékokkal halmozta el kiválasztottját. A sztori általában ugyanúgy végződött; a kiszemelt fenntartott egyfajta szigorúan plátói barátságot, amíg Robira szüksége volt. Majd kedves mosollyal az arcán, köszönetet mondva kitessékelte az ajtón. A srácnak egy szava sem lehetett; nem közeledett ezekhez a nőkhöz férfiként. Meggyőződése volt, hogy a kedvessége elég ahhoz, hogy flörtölés nélkül is levegye őket a lábukról.
Így válsz papuccsá
A srácon – egy idő után, – minden nő keresztülnézett. Még azok is, akiknek eszük ágában sem volt kihasználni a teperését.
A szeretethiányosan sodródó nőkről rengeteg cikket olvashatunk. A két nem között talán nincs is akkora különbség, ha a szeretetéhségről van szó. Robi – csak úgy, mint sok, magát túl könnyen adó nő, – elhitte magáról, hogy ő valóban egy nulla, hogy valóban vért kell izzadnia ahhoz, hogy valaki legalább szánalomból elmenjen vele egy randira. Életbe lépett a közhely; „ha te nem hiszed el magadról, más sem fogja…”. A csajok maximum egy jó havert láttak benne, de semmiképpen sem egy vonzó, nagybetűs Férfit.
Hol a piros?
De, mit is jelent az a nagybetűs Férfi? Pasiként nem azzal heréled ki saját magadat, hogyha figyelmes vagy, ha egyenrangú partneredként ismered el a választott nőt, vagy ha éppen apropó nélkül veszel ajándékot. Minden nő szeretné, ha a párja királynőként kezelné. A lényeg abban rejlik, van-e elég tartásod – vagy nevezhetjük magabiztosságnak is, – ahhoz, hogy ne menj le kutyába pár szép forma kedvéért. Ha ez mégis megtörténik, valóban királynővé koronázod a kiszemelt nőt – csakhogy, onnantól kezdve te leszel a jobbágya.
Egy igazi nő nem alattvalót akar maga mellé – a királya oldalán szeretne királynővé válni. Egy olyan férfi oldalán, akivel kölcsönösen tudják tisztelni egymást.
Ha mégis olyan csajba botlasz, aki szívesebben játssza a matriarchális uralkodót, miközben téged ugráltat – mert sajnos ilyen nő is van – neked kell elgondolkodnod azon, érnek-e annyit azok a szép formák, hogy önként állj be értük az eke elé.
Vura Hajni
nyitókép: Image by freepik