Nincs valós statisztika arra nézve, hány nő szenved testképzavarban. Itt most tegyük félre a tinédzserkori, fiatal lánykori Instagram, álomkirálylány szülte frusztrációt.
Én az érett nőről írok most. Tudod, amelyiknek az idő nyomot hagyott a testén és az arcán is. A negyvenes, ötvenes és immár a hatvanas korosztályról írok most, azokról a nőkről, akik frászt kapnak a nyártól, mert lötyög, mert nem vékony, mert narancsos vagy egész egyszerűen csak feleslegesen zsíros.
Bevallom első nekifutásra azt szerettem volna írni, hogy örülj neki, hiszen az egészség mindennél fontosabb, de bár ez a gondolatmenet a legigazabb mind közül, legalább akkora álszentség is. Mert ha neked nem tetszik, nincs az a szentség, ami meggyőzhetne ennek az ellenkezőjéről!
Ha neked nem oké, ha te sokszor sírva nézel a tükörbe, ha frusztrál a nyár és a gyerekekkel kimenni a strandra maga a pánikkal kirakott kénköves pokol, senkinek nem lesz joga azt mondani: Fogadd el magad.
És tudod miért nem? Mert nem fog menni, és csak növeli a benned lévő feszültséget.
Nem elég, hogy nem érzed jól magad a bőrödben, még a hála sem megy a lélek templomáért, és mindezt elfogadni sem tudod? Olvass tovább nyugodtan, nem megyek el ebbe az irányba. Elmondom, hogy miért nem! Mert a legvadabb dolog, amit ma megteszünk a másikkal nem más, minthogy úton-útfélen megmagyarázzuk neki, miért érzi helytelenül azt, amit.
Nem érezheti senki azt, amit te. Legyen az élet bármely szegmense, bármilyen érzés, az a tiéd, benned van és senki másban. Épp ezért senkinek nincs joga felülbírálni azt, csak neked!
És talán, ha idáig eljutottál olvass tovább, mert most érkezik a legfájdalmasabb rész: a felelősség. Gonosz, hatalmas és kegyetlen szó, különösen akkor, ha igaz.
Vajon hol van a felelősségünk abban, ahogyan érezzük magunkat, és ahogy önmagunkat tekintjük?
Vajon tényleg a gyerekek, a kor, az átvirrasztott éjszakák, a hashimoto, a szétnyílt hasizom vagy a jó öreg gének tehetnek mindenről? Vajon mi magunk minden pillanatban feltehetjük a kezünket és kijelenthetjük: Nem az én hibám?
A kérdés jogos. Hidd el, teljesen.
A minap görgettem a Facebook idővonalát, és nem győzök csodálkozni a megannyi érett nőn, akik teljesen kicserélődtek. Nyilván kívül látom őket, de hiszem, hogy belül is. Egész egyszerűen annyira feszítette őket az évek alatt magukra aggatott kép, hogy döntöttek: ledobják azt, és felvesznek egy másikat.
Tudom, szinte hallom is a sóhajt: Nekem nincs annyi akaraterőm. Megpróbáltam, de nem ment. Annyiszor belebuktam már. Nekem eddig semmi nem használt.
És most megint azt kell mondjam, vannak helyzetek, betegségek, melyek akkor is hatást gyakorolnak a testünkre és a lelkünkre, ha minden erőnkkel ellene harcolunk.
De az esetek nagy százalékában semmi másra nem lenne szükség, mint egy hatalmas sóhajra és a kijelentésre: Innentől kezdve másként akarom.
És olyan mindegy, mi az út. Olyan mindegy, hogyan kezdesz hozzá, és az is teljesen mindegy, mennyi időbe telik, mert ez utóbbi akkor is telik, ha semmit nem teszel a változás érdekében.
A legfontosabb szabály, hogy nincs szabály! Neked legyen jó, mert a testedben és a lelkedben csak te számítasz!
Todorovits Rea
nyitókép: Image by lookstudio on Freepik
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE! Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: