„Megcsaltalak, mást akartam helyetted.” Ez az a mondat, amivel nem könnyű előállni. Már csak azért sem, mert senki nem akarja szánt szándékkal megbántani a párját. Nem azért vágyódik el a test és a szív más irányba, mert a hűtlennek nem számít, hogy sebeket okoz a tettével. Mert valahol a szíve mélyén számít, még akkor is, ha ilyenkor nem gondol másra a csaló, csakis önmagára.
A test érintésre vágyik, a szív rajongásra, és ha otthon gondok vannak, a vágy ellaposodott és nincsenek izgalmak, akkor ha adódik alkalom, azt bizony van, aki kihasználja.
Akkor is, ha tudja, hogy amit tesz, az rossz. Akkor is, ha lelke mélyén tisztában van azzal, hogy egy ilyen helyzetben nincs győztes, csak vesztesek. Pláne, ha egy viszonyt tovább tart fent néhány alkalomnál. Ha már egy évről, (ne adj Isten) évekről van szó, akkor bizony mindenki sérülni fog.
A vágyak oltárán már sokan elbuktak. Olyanok is, akik rutinosak a viszonyokban.
A férfi és a nő is, előbb vagy utóbb kissé skizofrén üzemmódba kapcsol, ha hosszú időn keresztül tart fenn párhuzamosan két kapcsolatot. Hiába szól az egyik kapcsolat csak a gyönyörökről, míg a másik „stabil” érzelmekről, végül egyik kapcsolat sem lesz „őszinte”, mert az érzelmek alattomosan, egy idő után (szinte) mindenkinél becsúsznak a lepedő alá.
A szimpla testiséget elkezdi felváltani valami, ami az intim kapcsolatoknál elkerülhetetlen. Ragaszkodás, féltés, féltékenység és végül a választás kikényszerítése:
„Ezt most már csináljunk inkább rendesen, vagy hagyjuk abba. „
Olyankor kezdődnek a gondok, amikor valamelyik fél megunja a mellékszereplő státuszát, és főszereplővé akar válni. Ez akkor is előfordul, ha egyébként mindkettőjüknek van kapcsolata, és akkor is, ha csak az egyiknek. Innentől kezdve az együttlétek már nem olyan édesek. Oda a könnyedség, a go with the flow érzés, mert kezd tétje lenni annak, ami kettejük közt történik.
A mérlegelést persze az erősebb fél hamarabb elvégzi. Összegyűjti minden bátorságát és elmondja a hivatalos partnerének, hogy egy ideje van valakije. Miután lezajlottak a szokásos körök, a megcsaló elköszön a párjától. És vár arra, aki miatt vállalta a felelősséget, de csak annyit árul el neki, hogy ő most már egyedül van.
A másik fél mindennek ellenére, nem biztos, hogy színt akar majd vallani otthon. Nem mindenki látja értelmét ennek, akkor sem, ha érzelmei elég erősek lennének ahhoz, hogy legyen indoka felvállalni a kapcsolatot. Fél fájdalmat okozni, fél kilépni egy nyugodt, de eseménytelen kapcsolatból, mert látszólag az sokkal biztosabb. Ráadásul egy kis hang is azt szajkózza neki, hogy nincs értelme olyanért borítani mindent, aki őt szeretőnek használta (mint, ahogy ő is a másikat), elvégre kutyából nem lesz szalonna.
Egy-két év után így szoktak a viszonyok megszakadni. Az egyik fellélegezve haladhat tovább, mert volt akkora bűntudata, hogy végül tudta a felelősséget vállalni tettéért. A másik viszont hallgat, és benne ragad a régi kapcsolatában. Pedig tudja, neki nem ott lenne már a dolga, sem maga miatt, sem a hivatalos kapcsolatában lévő (semmit nem tudó) ember miatt.
Belülről rágja a lelkét és a kapcsolatát a titok. Menekülne, de a lába nem mozdul, mint ahogy a szája sem nyílik, hogy kimondja az igazságot. Elveszti önmagát, elveszti a valóságot. Igyekszik jóvá tenni bűnét, igyekszik újra szeretni a párját, de már nem megy neki.
Néha kicsit kényelmetlenül is érzi magát a helyzet miatt, de annyira nem, hogy színt valljon. „Ez a vonat már elment. Most nincs kiért és miért távoznom.”- gondolja magában. Gyáván hagyja, hogy hazugságban teljen élete és kapcsolata azzal, aki nála jobbat érdemelne. De a legrosszabb mégis az, mikor találkoznak az utcán a volt szeretővel, és annak lesújtó pillantását el kell viselnie, mert ő tudja mit tett…
kiemelt kép forrása: Freepik
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE! Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: