A legnagyobb ajándék, amit önmagunknak adhatunk, ha elfogadjuk, hogy a kudarc is az élet része. Bárki, aki részt vesz az Élet nevű társasjátékban, kudarcok seregével fog szembenézni. Ez alól az sem kivétel, aki most hihetetlenül sikeresnek, gazdagnak, gyönyörűnek látszik.
Hol az egyensúly?
Sokan vannak, akik a számunkra kicsinek gondolt kudarctól is képesek a padlóra kerülni, majd akár hónapokig, évekig is ott heverni. Magunkból kiindulva sokszor nem is értjük őket, úgy érezzük, az ő kudarcuk egy parányi kudarc, bezzeg mi mennyi mindenen túl vagyunk már.
A kudarctűrés tanulható
A kudarctűrés, azaz más néven, reziliencia azonban tanulható, így könnyebben elviselhető. Nem mindenki rendelkezik azzal az ösztönös képességgel, hogy elviselje, állva tűrje a pofonokat, melyeket ebben az Élet nevű játékban kap. Sokan vannak, akik egy elbocsátást, szakítást is nehezen viselnek, sőt mi több, örökre magukban hordozzák a nyomokat, és vannak, akik ennek többszörösét kapják, mégis állva tűrik a nehézségeket.
Oké, de hol a titok?
Azokban, akikben nagyobb a kudarctűrő képesség, nagyobb a hála is. Ez a jelenség szinte kivétel nélkül megfigyelhető, így máris van valami, amit fejleszteni lehet a kudarc elviseléséhez, ez pedig a hála.
Mindenben meg lehet találni a hála lehetőségét
Meg lehet találni a halállal szemben, hiszen csak az halhatott meg, aki élt. Aki remélhetőleg egy szép életet élt. Azoknak, akiket hátrahagyott azért fájhat a szeretett személy elvesztése, mert olyan nagyon jó ember volt. Mert szerették őt, szeretve lenni pedig a világ legteljesebb érzése.
Megtalálni a hálát egy szakításban, megcsalásban, árulásban? Ez sem egyszerű, de korántsem lehetetlen. Képzeljük el, hogy idejében megismertük, kiismertük az illetőt. Így legalább nem fecsérelünk több időt egy olyan emberre, aki nem érdemli meg. Ismét szabadok vagyunk és ezt az időt arra fordíthatjuk, ami feltölt, amitől többé válunk, az igaz szerelem pedig eljön. Ez nem kérdés.
De ugyanígy megtalálhatjuk a hála lehetőségét egy munkahely elvesztésében, nehézségekben, anyagi-mentális kudarcok küszöbén, hiszen csak az nem hibázik, aki nem él.
Nem fog egyről a kettőre sikerülni!
Ahhoz, hogy a kudarctűrő képességünk növekedjen időre és bizony tudatosságra van szükség. Meg kell keresnünk magunkban a jót, amire méltán büszkék lehetünk.
Meg kell találnunk a mindennapjainkban a szép pillanatokat, amikor, ha csak egy pillanatra is azt éreztük, jól csináltuk, már helyére kerül a világ.
Soha, ismétlem, soha ne vegyük készpénznek a jó dolgokat vagy azokat, melyek mindig megtörténnek. Nem mindenkinek sikerül reggel felébrednie vagy éppen este hazatérnie. Nem mindenki köszöntheti viszont este a szeretteit.
Az, hogy ezeket véghez tudjuk vinni, szükségünk lesz arra, hogy figyeljük önmagunk. Úgy, mint amikor egy szokásról szeretnénk lemondani vagy éppen felvenni egy másikat. Figyelni és figyelmeztetni kell önmagunk, nem szabad kétségbe esni, de ha mégis megtörténik, azonnal egy elviselhető mederbe kell terelni a hangulatunk.
Egyszerű lesz? Nem. De megéri.
Hogyan vigasztaljunk egy olyan embert, akinek kicsi a kudarctűrő képessége?
Azzal, hogy azt mondjuk neki semmiség az, ami éppen fáj, biztos, hogy nem oldunk meg semmit. Ha nem vesszük komolyan az ő félelmeit, fájdalmait és megéléseit, nagyon könnyen még kisebbnek, még elesettebbnek és még haszontalanabbnak fogja érezni magát.
Hallgassuk végig türelemmel, és várjuk meg, amíg rájön a megoldásra. Ez sok esetben nehéz lehet, de megéri. Senkit nem lehet megnyugtatni azzal, hogy az ő fájdalma, félelme semmi ahhoz képest, amit másoknak kell elviselniük; hidd el tudja ezt ő is nagyon jól. Azoknak, akiknek kisebb a kudarctűrő képessége, mint a miénk, bátorításra, megértésre van szükségük. Jó tanácsokból, stratégiai pontokból kapnak eleget; mi legyünk csak a barát, a család, az a személy, akire minden körülmények között számíthat.
Todorovits Rea
nyitókép: Image by javi_indy on Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: