Az esküvő napja – legyünk mi a főszereplők, vagy örömszülők, rokonok, barátok – örökre megmarad bennünk, éppen ezért mindenki azt szeretné, hogy emlékezetes és tökéletes legyen. Ebben – akár a szervezés egy részében, valamint a lebonyolításban is – segít a ceremóniamester.
Erről a munkáról, annak szépségéről és olykor nehézségeiről is beszélgettem Szabados-Mavrák Katával, a Női ceremóniamesterrel.
Úgy tudom, eredetileg rádiós műsorvezető/újságíró vagy. Hogyhogy nem ebben a szakmában dolgozol?
Kommunikáció szakon végeztem, az újságírást, rádiózást és ezek oktatását, önkéntesként, hobbiból űztem. A diploma megszerzése után marketing és PR munkatársként kezdtem dolgozni, de éreztem, hogy nem nekem való. Végül sikerült rálelnem a szakmára, amit mai napi szenvedéllyel űzök: a rendezvényszervezésre. Hat éve dolgozom ügyökségnél, 2021. nyara óta már senior-ként, és csapatépítőt, családi napot, konferenciát, díjátadó gálát, roadshow-t is szervezek.
Miért pont ceremóniamester? Hogy találtatok egymásra ezzel a területtel?
Az egyetem mellett kezdtem el Slam költészeti esteket szervezni és konferálni, valamint sok éven át énekeltem zenekarokban. Így az, hogy színpadon álljak és sok ember előtt beszéljek, nem állt messze tőlem. Egy ismerősöm kért meg 2013-ban, hogy koszorúslányaként segítsem terelni a násznépet, mert tudta, hogy nem jövök zavarba a feladattól. Nem sokkal később rájöttem, hogy ez az, ami nagyon is nekem való. Azóta a mostani, 2022-es év volt a hatodik esküvői szezonom.
Az esküvőkön eddig leginkább vőféllyel találkozhattunk. Hogyan lett népszerű a nők körében ez a szakma?
Szerintem abban a korban élünk, amikor minden szakmáról megkérdőjeleződik, jogosan, hogy csak az egyik vagy másik nemnek való-e. Nem tudom, hogyan dolgoznak más, férfi-, női ceremóniamesterek, de szerintem az esküvő az az esemény, ahol a násznépet és a szolgáltatókat koordináló embernek nagyon érzékenynek kell lenni. Tudnia kell embereket, helyzeteket kezelni – legyen az vőfély vagy CM (ceremóniamester).
Ez az érzékenység a nőkre inkább jellemző, ezért nem meglepő, hogy egyre többen választják ezt a szakmát és egyre több pár választ női CM-et. Azt fontos tisztáznom, hogy vannak női vőfélyek, viszont én ceremóniamester vagyok – előbbi őrzi a hagyományokat az öltözetben és/vagy a beszédekben illetve a programok terén.
A ceremóniamesterek modernebb, lazább vonalat képviselnek, inkább olyanok, mint egy rendezvény házigazdái, műsorvezetői.
Milyen nőként ceremóniamesterként dolgozni, hogy látod ezt? Jelent esetleg előnyt vagy hátrányt? Van, aki kifejezetten női ceremóniamestert keres?
Még mindig sok ember meggyőződése, hogy csak egy férfi tud elbírni a násznéppel. Ezt nem egyszer hallottam már – de szerencsére utána mindig a munkám elismerése következett.
Akik engem megkeresnek, azok számára általában mindegy, hogy nő vagy férfi lesz a ceremóniamesterük, inkább az a fontos, hogy meglegyen a bizalom. Mégis, van, hogy kifejezetten nőt szeretnének, például azért, mert azt gondolják, egy nő jobban megérti a menyasszonyt, vagy, mert a vőfély teljes ellentétét szeretnék.
De, volt olyan párom, akiknél nagyon sok modell lány volt a násznépben és nem szerették volna, ha a férfi CM velük flörtöl egész este.
Mi kell ahhoz, hogy valaki ebben a szakmában helyezkedhessen el? Gondolok itt adottságra, készségre, végzettségre.
Nem vár el senki papírt, ami szerintem nem is gond, mert attól, hogy valaki elvégez egy tanfolyamot, még nem lesz jó szakember. Azzal, hogy milyen egy esküvő felépítése, milyen programok vannak, mire kell odafigyelni, sokat olvasgatva az interneten is képbe lehet kerülni, oktatók nélkül.
Én azt szoktam mondani, hogy a ceremóniamesterség nagy százalékban pszichológia, emberismeret, kommunikáció és problémamegoldás. Mert ugyanúgy szót kell érteni a cuki kisgyerekekkel vagy a merev lelkésszel, mint a stresszes örömszülőkkel vagy a hagyományos vőfélyre és élő zenekarra számító, morcos keresztapával.
Mennyit és hogyan készülsz egy esküvőre, felkérésre?
Minden párral több alkalommal egyeztetek online vagy személyesen. Együtt elkészítjük a forgatókönyvet, eközben minden részletre rákérdezek, hogy ne érhessen meglepetés – ez valószínűleg a rendezvényszervezői vénám miatt is van. A kész forgatókönyvet a Nagy Nap előtt átbeszélem telefonon a szolgáltatókkal (DJ/zenekar, fotós, videós, helyszín/catering), így aznap még gördülékenyebben megy a közös munka.
Más típusú rendezvényeken (nem csak esküvő) is vállalod az „összefogó” szerepet?
Természetesen – bár az esküvők a kedvenceim, mert azoknak különleges hangulata van. Tíz éven át vittem költészeti esteket, vezettem különféle műsorokat, de voltam már lánybúcsú, és nemrégiben egy baba nemét leleplező buli háziasszonya és lebonyolítója is.
Térjünk vissza az esküvőkhöz: hogyan működik egyáltalán egy ilyen folyamat? Mi a leendő pár/felkérő család feladata és mi a tiéd? Hogyan zajlik ez?
Amennyiben nem esküvőszervező – vagy én, ha ezzel is megbíznak a CM feladatokon felül – szervezi az esküvőt, akkor a pár feladata egyeztetni mindenkivel a részleteket. A pappal és/vagy az anyakönyvvezetővel a szertartás minden mozzanatát, a DJ-vel/zenekarral a dalokat, a helyszínnel a welcome fogadás, a vacsora, a torta, az éjféli menü időpontjait és tartalmát. Ugyanígy a dekorossal a csokrot, a főasztalt, az asztaldíszeket, az ültető táblát és kártyát, kreatív sarkot – és még sokáig sorolhatnám.
Igazából az esküvőt szervező párnak nagyon sok feladata van, és ezzel csak akkor szembesülnek, amikor már nyakig benne vannak. De nagyon sok webes oldal és videó segíthet nekik ebben, vannak például ilyen Facebook csoportok is. A ceremóniamester feladata a már egyeztetett programot a Nagy Napon lebonyolítani, a szolgáltatókat a megbeszéltek szerint koordinálni valamint a násznépet tájékoztatni és szórakoztatni.
Mesélsz néhány emlékezetes pozitív vagy akár negatív élményt? Milyen furcsa, extra kérések voltak az eddigi munkáid során?
Az egyik vőlegény apja hívott fel az egyik esküvő előtt két héttel, hogy lenne egy meglepetése, de még eldönti, hogy megosztja-e velem. Végül egy héttel később elmondta, hogy egy autót akar átadni a párnak, óriási masnival, pezsgővel. Egyeztettem vele és a helyszínnel is, hogy ez mikor a legideálisabb a programok szempontjából, majd felkonferáltam ahogy kérte – ezzel még nem is volt semmi baj.
Később a menyasszonytáncnál elvárta, hogy minden általa bedobott borítéknál olvassam fel, hogy hova szól az adott utazási utalvány. Majd, egy idő után nem értette, miért nincs még menyecsketánc is, hiszen neki vannak még átadni való borítékai. Röviden: azt akarta, hogy róla és a vagyonáról szóljon az este. Én viszont azt tettem, amire a pár kért: pörgettem a menyasszonytáncot, később pedig nem tartottunk menyecsketáncot. Tartottam magam a korábban, a párral egyeztetettekhez, hiszen az ő nagy napjukról volt szó, ők az én megbízóim.
Egy héttel később felhívott ez az örömapa, és hosszú perceken át degradálta a munkám, borzalmas hangnemben. És hiába tudtam, hogy nincs igaza, nagyon rosszul esett. De úgy voltam, és most is úgy vagyok vele, inkább nekem legyen egy rossz napom, minthogy tönkretegye a pár esküvőjét –, akik, vele ellentétben tökéletesen meg voltak elégedve a munkámmal.
Ezen kívül még egy nagyon részeg vendéggel volt kellemetlen tapasztalatom – de hat szezon alatt ez szerintem nagyon jó arány.
Pozitív élmény viszont minden esküvőre jut.
Az például nagyon megható, mikor a menyasszony babát vár, de még nincs 3 hónapos, így titkolni kell. De nekem elmondják, hogy tudjam, miért ne legyen menyasszonyrablás, miért nem iszik alkoholt. Kedves, amikor a nyitótánc olyan szép, hogy visszatapsolja a násznép, de az is, amikor egyáltalán nem lépnek ütemre – mert az a lényeg, hogy szerelmesek és boldogok! Megható, mikor egynemű párok házasodnak a családjuk, szeretteik körében – olyankor pár órára teljesen elfelejtem, hogy milyen megosztó országban élünk.
Nagyon szeretek szimbolikusan összeadni párokat, mert ilyenkor többet beszélgetek velük, és azon túl, hogy az ő elképzeléseik alapján bonyolítom a szertartást, egy egyedi szöveget is írok róluk, amit nagyon szeretnek a párok és a vendégek is!
A legextrémebb élményem pont az idei szezon záróesküvőjén volt: dupla esküvőn, dupla lagzin voltam CM. Nagyon sokféle kiscsoportos fotó készült, mindkét pár bevonult, de csak egyikük nyitotta meg a táncot. Az egyik lánynál volt menyasszony-, a másiknál menyecsketánc –, de mindkét pár vágott fel tortát. Volt logisztika és pörgés ezerrel!
Hogy érzed magad ceremóniamesterként, megtaláltad a helyed ebben a szakmában?
Teljes mértékben. Az idei szezon pedig száz százalékban ráerősített erre. Majdnem olyan sok pozitív visszajelzést kaptam a pároktól és a násznép tagjaitól a munkámra, mint az előző években összesen!
Mi az, amit még elmondanál, amit fontosnak tartasz – magadról, erről a területről?
Azt javaslom a pároknak, hogy a szívükre hallgassanak, és ne az eszükre – végül is a szerelem is erről szól, ezért szerveződik az esküvőjük.
Ne kérjenek árajánlatot szolgáltatóktól anélkül, hogy legalább online ne „találkoztak volna” velük, mert csak az alapján tudják eldönteni, hogy megvan-e a kapcsolódás, hogy rájuk merik-e bízni a Nagy Nap koordinálását/fotózását/buliját.
Két szolgáltató közt ne 20.000 Ft különbség döntsön, hanem az, hogy kiben bíznak meg, kivel van jó érzése – mindkettőjüknek! Ne az ételfotós ismerősüket kérjék fel esküvői fotósnak, ne a nagy dumás nagybácsit vőfélynek/ceremóniamesternek, ne a privát összejöveteleken a laptop mögött bohóckodó haverjukat DJ-nek. Az esküvő a legtöbb ember számára az egyik legfontosabb nap az életben –, bízzák a munkát profikra, akik igazolni tudják a minőséget esküvői fotókkal, párok visszajelzéseivel és tapasztalattal.
Fotók: Primusz Péter, noiceremoniamester.hu, Szabados-Mavrák Kata
EZ IS ÉRDEKELHET: