Tudjátok, van az a nyuszifüles ünnep, ami rohamosan közeleg. Hajajjj, akkor ideje eltüntetni a karácsonyi dekort. Lehet, hogy kicsit ráaludtam a dologra, de eddig nem tűnt vészterhesen sürgetőnek a dolog. Na de most! Csapjunk bele a lecsóba!
Szóval húsvétkor minden tündibündi élőlény valamilyen rejtélyes módon nyuszifület kap a gazditól. Nem, szerencsére ezek a szőrgombócok nem én vagyok, de lehetnék! Sanyarú sünsorsom netovábbja lenne!
Szögezzük le az elején: semmilyen nyuszihopp-os éneklésben nem vagyok benne! Csak a gazdi és csakis ritka idilli pillanatokban hívhat icipici tüskés nyuszikámnak. Mindennek van határa!
Persze, szeretjük az ünnepeket. Meg nem is. Olyan múltidéző és hagyománytisztelő. Nagyban támogatom a sonkafőzést, mert azok a zsíros cafatok nagyon jól tudnak esni. Csak ne felejtsétek el sünbajtársak, hogy ilyenkor a gazdik még egy napot itthon töltenek hosszúhétvége formájában. A harmónikus hétfőim kicsit stresszes nappá válnak.
És a locsolási hóbort! Végem van tőle! Ebben az asszonykorban miért fontos, hogy ne hervadjak el és üde virág maradjak? Ilyenkor lefújnak aloe vera spray-vel, mert az szipiszupi a bőrömnek. Őrült gazdik! Amúgy is a testi adottságom egy kaktuszé, azt meg nem kell locsolgatni. Boldogan elél a szárazságban is.
Meg az ünnepek olyan összetartozást erősítő lehetőségek. Szerintem ezt a gazdik mindig félreértelmezik és összekapaszkodási lehetőségként látják. Tudjátok, amikor előkerül a szelfibot és próbálunk egy roppant mókás családi fényképet összehozni. Csapó 123 és talán lesz egy felhasználható darab.
Üde, friss levegő, meleg napsugarak, zsenge, zöld fű. Szuper idilli természeti kép, de túl kell esni a lábfelkészítés a szandál szezonra projekten is. Egy kis pedikűr, azaz harc a gazdikkal, a körömcsipesszel és a csapvízzel, amibe hiszem, hogy bele akarnak fojtani. Mindig felveszem ilyenkor a duzzogó gömböc alakzatot.
Szóval ha testileg és lelkileg felkészültem a tavasz fogadására, akkor nagy bátran a tappancsomat ráhelyezem az anyaföldre. Új illatok és felfedezni való újdonságok kavalkádja. Mindent memorizálni kell, nyálhab formájában felkenni a hátamra.
De jajjj, upsz, a kerek sünpopsim hátrahúz és a sünsonkáim már az égnek meredeznek. És még egyszer. Na, ezért jobb nekem a meleg és védett sünlakomban. Öreg vagyok én már bukfencet vetni. És még nem is ejtettem szót a veszedelmes napsugarakról. Ne, ne érj hozzám fény, mert cukorból vagyok, elolvadok! Ne, éjszakai vámpír vagyok, elégek a napon! Hasonló félelmeim vannak a kinti léttől.
Folytassuk a nyuszifüles ünnep számomra legjobb részével, a húsvéti lakomával.
Az alapszabály: nincs olyan, hogy túl sok! Legfőképpen azért, mert sajnos nálam a böjti időszak elég hosszúra nyúlt. A vacsorámhoz valahogy mindig csak kései órán jutok hozzá, amikor az a csupasz kis nem sün baba elalszik. Szóval nem kolbászból volt eddig a kerítés. Úgy is mondhatnám, hogy régóta locsolgattam és nevelgettem a kérdést: hova dugta el a húsvéti nyuszi a lisztkukac lakomám? Addig is egy kis gyászbogárlárvával meg lehet nyugtatni a korgó pocakomat. Amolyan előétel gyanánt.
Akkor most már tudjátok, hogy milyen is a húsvéti sünsors. Húzom is a takaróm, hátha a láthatatlansági köpenyem segít átvészelni ezt a színes tojásos hóbortot. A finom falatokat rakjátok csak bele a tálkámba, de főtt tojást nem kérek. Attól csak pukizok.
Én szóltam előre!
EZ IS ÉRDEKELHET: