A sértettség és a csalódottság sokszor elragadtatott és koránt sem irodalmi nyelv használatára ösztökéli az embert. Éppen ezért sokat elárul valakiről – akaratán kívül – ahogyan volt kedveséről/barátjáról nyilatkozik. A harag normális, amit van, aki trágár szavakkal, míg más sporttal ad ki magából. Azért, hogy elcsendesüljön érzelminek vihara és közönyös legyen a fájdalmat okozóval szemben.
Ez a „normális forgatókönyv” általában egy szakítást követően. Ám kivételek mindig vannak…
A narcisztikus, passzív-agresszív érzelmi bántalmazó típusnál nem a fent felvázolt történik. A mérgező ember ugyanis azt, akit először piedesztálra állított, később a mélybe is löki. A keserűség, csalódottság negatív érzéseket szül benne, mint mindenki másban is. Ám az aztán állandósul egy adott személy felé. Számára a kék ég is gúnyolódónak tűnik és a mosolygó emberek is idegesítőek, ha arról az emberről van szó. Így mikor békíteni akarjuk, gyengének tűnünk a szemében, sőt mi magunk válunk célpontjává végül.
Minél jobban bukik alá a gyűlölet tavában az ilyen típus, annál jobban beborul az ég felette, hogy egy apró viharfelhő elkísérje őt akkor is, ha egyébként száz ágra süt a Nap. Lelki szemei előtt a valaha szeretett lény sárosan vonaglik egy gödör alján, mert így könnyebben tudja elviselni csalódását. Egy mérgező személy nem bírja azt el, hogy nem táncol mindenki úgy, ahogy ő akarja, ezért bemocskolja szavakkal maga és mások előtt.
Az ilyen típusú embert – elvileg – demoralizáló viselkedéséből könnyű felismerni. Trágár szavak keretében ássa el azt, akiről két nappal korábban még imádattal beszélt. Mégsem tűnik fel mindenkinek, milyen emberrel van dolga, mert könnyedén manipulálja az embereket maga körül. Bár nem tud egészségesen kapcsolódni másokhoz, mégis képes felismerni gyorsan, mivel tud egy ember kegyeibe férkőzni. És ezzel, még ha gyanakodnánk is, képes rögtön elaltatni kétségeink.
Sajnáltatni is tudja magát, ezért az sem látványos, hogy nem tud igazán búcsút venni élete eltűnő szereplőitől. Főleg azért, mert úgy csinál, mintha nem is létezne számára az az ember. Hiszen egyből pótolja is új emberekkel, akik előtt újrateremtheti önmaga legszebb képét, így kezdődik minden elölről. Annak, aki ilyen, fontos, hogy örökké piedesztálon tarthassa magát. Akkor is, ha azt állítja ő sem szent, neki is vannak hibái – amelyekből egy-két bagatellt el is hint néha. Ám mivel annyira megnyerő modorú és kedves az új ismerőseivel mindent el is néznek neki.
Amiért „félelmetes” az ilyen ember, az az, hogy amennyire gyűlölni tud, látszólag olyannyira tud „szeretni” is. Pedig sokszor csak azt mondja, amit mindenki hallani akar, és koránt sem biztos, hogy szíve mélyén egyetért azzal, amire rábólint. Megfelelési kényszere óriási, ez tetteinek mozgatórugója. Számára az emberek imádata a drog, amivel önmagát kábítja naphosszat.
Éppen ezért el is tűnnek emberek mellőle időről-időre. Alig vannak életre szóló szereplők vele. Csak hasonló, vagy olyan személyt tud maga mellett, aki eltűri neki érzelmi bántalmazásait. Sérült lélek csak sérült lelket tud bevonzani, és ha az érzelmi igény – még ha egy rossz mintát követ is- teljesül, az sokáig képes az embereket, egymást mellett tartani.
Persze csak addig, amíg a bántalmazott fel nem ocsúdik. Amíg rá nem jön, hogy nem akar a gödör alján elásva lenni. Akkor aztán „hibát” vét, és fellázad az érzelmi bántalmazó ellen. Az pedig neki támad olyan erővel, mint egy hurrikán, hogy miután végső csapást mért áldozatára, más alanyt keressen magának játszmájához…
EZ IS ÉRDEKELHET:
eletem azt a rosszt neghalsz es isten buntet a nagyon beteg ez elet bant keseru