Ha sosem hagyod, hogy a lelked békére leljen, mert mindig mindent kézben kell tartanod, folyamatosan feszültség alatt tartod magadat. Nem vagy képes teljesen ellazulni, pedig a lelked és a tested egy idő után elfárad. A folyamatos aggódás, szorongás, hogy minden úgy menjen, mint ahogy szeretnéd, kikészíti idegeidet.
Főleg, mert hajlamos vagy azt hinni, ha elengeded a gyeplőt, akkor a világod összeomlik, és nem tudsz többé felkelni a romok a közül.
Annyira koncentrálsz mindenre, hogy aztán mégis sokszor a legfontosabb dolgokról feledkezel meg. Ekkor összeomlasz, mert – mint minden perfekcionista – értékességed mértékét az elvégzett feladataidban méred. Hogy tetézd frusztráltságod, még össze is hasonlítod a saját életed másokéval. Mert persze arról elfeledkezel, hogy mindenki más úton halad.
Ez persze nem vigasztal, mert úgy érzed, hátul kullogsz az életben. Éppen ezért folyton nyomást érzel magadon, hogy mindent időben végezz el. Az órád nélkül sose indulsz el sehová, de így is mindig elkésel. Na nem a találkozókról, hanem a kiteljesedés és a sikeresség lehetőségei csúsznak ki a kezeid közül.
Pedig azzal, ahogyan gondolkodsz magadról és az életedről, azzal determinálod magad. Így aztán hiába akarsz mindent kézben tartani, úgy érzed, nincs elég hatalmad sorsod alakításához. Mégis igyekszel kontrollálni mindent és mindenkit magad körül, amibe lassan már nagyon elfáradsz.
Ami nem is meglepő, hiszen nagyon fárasztó az értékességedet folyton bizonygatni. Állandóan erősnek mutatkozni. Választásokat és döntéseket meghozni. De mert úgy gondolod, ha elengednéd a gyeplőt, akkor az olyan, mintha feladnád, nem mersz leereszteni.
Pedig egy nap eljön a pillanat, amikor nem lesz más választásod. Mert bármennyire is szeretnéd, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek, az életnek megvan a saját ritmusa, amit nem te irányítasz. Persze, hogy ezt elfogadd, meg kellene tanulnod bízni abban, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. S elfogadni, hogy vannak dolgok, amik nem a te hatásköröd alá tartoznak.
Ehhez meg kell tanulnod azt is, hogy nem kell minden kérdésre választ találni. S el kell hinned, hogy az életed könnyebb és jobb lesz, ha nem úszol az árral szemben tovább. Ha átadod magad a hullámoknak, az nem bűn és nem teszel kárt vele senkinek.
Elvégre mit ér az élet, ha nem élvezel benne semmit sem?
Ha folyton erőlködsz azon, hogy minden simán menjen, elfáradsz. A tested megbetegszik a folyamatos stressz miatt. Éppen ezért el kell engedned a tökéletesség iránti igényedet. Ha hagyod, hogy az életed a saját ritmusában haladjon, könnyebben fogsz akkor, amikor kell, döntéseket hozni. És sokkal egyszerűbb módon jön el a várva várt siker és béke.
Fogadd el, hogy a változás jó, akkor is, ha először nem úgy tűnik. Adj magadnak esélyt arra, hogy el hidd, nem mindig rossz az, ha nem tudod, mi következik éppen. Engedd el az irányítás iránti igényed és mások kezét egyszerre!
Az elengedéshez erő kell, ami benned megvan, hiszen eddig mindent kézben tartottál. Most ahhoz is legyen erőd, hogy megpihenj kicsit és békére találj. Ha egyre lazábban fogod a gyeplőt, minden nap egy kicsit könnyebb lesz az életed.
Mert hát valaminek a vége sokszor egy új kezdetet is jelent.
EZ IS ÉRDEKELHET: