Tévhiteink többségét életünk korai szakaszában alakítjuk ki, olyan élethelyzetekben, amikor – hogy megvédjük elménket a túlterheléstől – kénytelenek vagyunk leszűkíteni a valóságot akkora szeletre, mellyel még éppen elbírunk.
Hiedelmeink, mivel korlátozott érvényűek és rugalmatlanok, megakadályozzák, hogy a valóságnak, illetve az adott helyzetnek megfelelően viselkedjünk.
Vegyük az ismert történetet: Nyuszikánk elindul Medvéhez, hogy kölcsönkérje fűnyíróját. Útközben felcsap Jövendőmondónak (lásd alább): „Medve koma, tudom, úgysem adja kölcsön a gépet.” És a többi. Végül Nyuszika – ahelyett hogy észszerűen viselkedne, s ennek nyomán jó eséllyel megkapná a fűnyírót – dühét és keserűségét zúdítja jámbor és segítőkész barátjára.
Telik-múlik az idő, és Nyuszink, ismétlődő tapasztalatai révén, egyre szilárdabban hiszi, hogy Medve nem csak zsugori, de ellenséges is. Hiedelme megerősödik, és életének mind nagyobb területét uralja: „Minden állat szűkkeblű és ellenséges.”
Dönthet úgy is, hogy elkerüli a kényelmetlen helyzeteket. Fűnyírót vesz, önállósítja magát, így Nyuszikánk látszólag megszabadul a gyötrelmektől, pedig hát semmi egyebet nem csinál, mint tévhite parancsainak engedelmeskedik, hiedelmét erősíti.
Ám az is elképzelhető, hogy Nyuszink Oroszlánnal és Tigrissel is bajuszt akaszt fűnyíró ügyében. Szép újmagyar szóval: túlkompenzál. Úgy tesz, mintha tévhitének ellenkezője lenne igaz.
Miért olyan nehéz megszabadulni tévhiteinktől?
Emlékszel még fizikakönyvedre? A gödörben pihenő golyó szívest-örömest engedelmeskedne a nehézkedés törvényének, legördülne a hegycsúcsról, csakhogy előbb – több-kevesebb erőfeszítéssel – ki kellene emelni a gödörből.
A mondottakból következik, minél mélyebbre van beágyazva személyiségedbe egy tévhit, annál több munkát kell befektetned lebontásába. S előbb még fel is kell ismerned életed megrontóit, akik – ne hidd, ha nem akarod – számosabbak, mint a Gonoszok.
Hogyan ismerheted fel őket, illetve lehetsz úrrá tévhiteiden?
Először is, ne fogadd el érzelmeidet a valóság igazolásaként, s hiedelmeidet bizonyítást nem igénylő alapelvként. Elemezd tárgyilagosan feltevéseidet, a körülményeket. Lehetőség szerint vonj be másokat is a vizsgálódásba, kérdezz rá a részletekre. Ha az ember fia egyedül kotlik egy kérdésen, gyakorta jut helytelen eredményre, mert saját érzésein és meggyőződésén kívül nincsen más összehasonlítási alapja.
Ádám László
EZ IS ÉRDEKELHET: