A legutóbbi jelentkezésem alkalmával már beszámoltam róla, hogy a home office-szal egyáltalán nem kerültem barátságba. A gazdik igenis menjenek dolgozni, hogy én nyugodtan szunyókálhassak egész nap.
Már azt hittem, ezt ők is belátták, amikor is jött a következő csapás! Karanténba kerültek! Komolyan mondom, hogy ez rosszabb volt, mint a home office. Ki se dugták az orrukat a lakásból. 0-24-ben együtt! A jóból is megárt a sok, hát még belőlük! Annyira fáradt voltam már a kialvatlanságtól, hogy nehézséget okozott felhúzni a sünpopsim a futókerékbe.
Az egyik gazdi nagyon jól viselte a karantént. Igazából olyan volt, mint egy szobanövény. Reggel leült a gép elé és este felkelt onnan. Arany élete volt! Játszott és sorozatot nézett. A gondtalanságának csak egyetlen pici félelme volt, miszerint félt, hogy felkerül a youtube-ra a kacagtató karanténvideók sorába. Ugyanis míg a másik gazdi teljes szakmaisággal telefonkonferenciázott, addig ő egy szál alsónadrágban libbent át a háttérben. Aggodalomra semmi ok, a kamerahasználat nem előírás a home officeban, így semmilyen kompromittáló videó nem került fel a világhálóra. Viszont egész nap köhögött. Komolyan, mintha egy kutya ugatott volna 3 cm-es távolságból a fülembe naphosszat.
A másik gazdi viszont nagyon furán viselkedett. Először is nem vett ki esténként. Persze, élveztem, hogy nem piszkál, de a napi rutinunk része volt. Azért mégiscsak szeretem kézből enni a vacsit. Ehelyett csak feküdt az ágyon, néha ő is rázendített arra az ízes, kutyaugatás féle köhögésre és úgy járt-kelt a lakásban, mint valami beteg szamár. Már majdnem sajnáltam. De csak majdnem!
Sokszor már annyira nem volt semmi dolguk, hogy elindultak valahova (óriási választásuk volt: mosdó vagy konyha), de tulajdonképpen azt se tudták, hogy hova, vagy hogy miért és csak forgolódtak a tengelyük körül a nappaliban a szőnyegen. Mutatom:
Most a nyugalom megzavarására alkalmas videó bevágás következik. Csak erős idegzetűek figyelmébe ajánlom. Csak gondoltam segítek az unatkozó, félig depis gazdimnak, hogy legyen feladata. Kicserélheti a pelust és kisuvickolhatja a helyem. Igen, egy ilyen kis sünből ennyi pisi is ki tud csorogni egyszerre.
Kukkoló banda! Tudom ám, hogy lestek! És akkor még csodálkoznak, ha durcigombóc vagyok! Mert a személyiségi jogaimmal ugyan ki foglalkozik? Jólvan, elfogadom, hogy ebben a karanténban én vagyok a legizgalmasabb és legszórakoztatóbb dolog, ami a gazdikkal történhet. Még jó, hogy vagyok nekik!
Szóval most arany életem is lehetne. Csináltattam a gazdikkal egy gyors leltárt, hogy van-e elegendő kukac és száraz táp, hogy legalább én túléljem a karantént. Necces volt, de a pocakom biztonságban maradt. Mert a gazdik még enni sem tudtak! Ketten összegezve sikeresen megszabadultak 10 kg-tól. Hát én biztosan nem állok be a sorba! Kérem a vacsim extra adag nasival. És akkor tengethetem is a sünkirálylány életem.
Tengethetném… Mert ugye mindig beújítanak és kitalálnak valami őrültséget. Most például azt, hogy külön alszanak, mindenki a saját Covidjával. Szóval az egyik gazdi beköltözött az én szobámba. Persze, engedélyt nem kért. Úgyhogy ezen felbuzdulva egész éjszaka szórakoztattam, jó hangosan intéztem a sünügyeimet. Másnapra beszerzett egy füldugót. A foglalkozás elérte célját.
Két hétig sülve-főve együtt voltunk, míg végül eljött az a csodás reggel, hogy mindketten elindultak dolgozni. Micsoda felüdülés volt! Csak így tovább gazdik!
EZ IS ÉRDEKELHET: