Soha többé ne mondd magadnak azt, hogy nem vagy elég jó. Ne is gondolj arra, hogy kevesebbet érsz másoknál. Felejtsd el, hogy azon agyalsz, mi mindenre nem voltál és vagy képes.
De azt vésd jól az eszedbe, mi az erősséged!
Ne büntesd magad azért tovább, mert voltak, akiket másfelé vitt az útjuk és ezért kiléptek az életedből. Ne mantrázd azt magadnak, hogy a hiányzó emberek miatt csak üresség van a lelkedben. Ne kívánd, hogy jobb, csinosabb, szebb, erősebb, magabiztosabb legyél. Mert hiába lennél más az emberek kedvéért, ha aztán elvesztenéd önmagad.
Ne törd össze a saját szívedet! A világban anélkül is nagy a káosz és a zűrzavar ahhoz, hogy még a saját ellenséged is legyél. Ne büntesd magad azért, mert volt, akinek mindened odaadtad, de ő azt nem tudta becsülni. Az nem a te hibád, ha a szívét nem tudtad kitölteni.
Inkább vedd észre és becsüld azokat, akik szeretnek téged és szánnak rád időt. Akiket érdekel, mi van veled és nem csak akkor jönnek feléd, ha valamit akarnak tőled. Az élet olyan törékeny és olyan gyorsan eltelik.
Itt az idő, hogy hátrahagyd a múltat és ne áltasd magad hazugságokkal. A mi lett volna, ha kezdetű kérdéseknek már nincs létjogosultsága. Itt az ideje, hogy meglásd magadban az értéket, és felismerd: nem kell tökéletesnek lenned. Itt az ideje, hogy megtanulj nevetni önmagadon, mikor hibázol, hiszen ez is a fejlődésed része.
Itt az ideje, hogy hátrahagyd a szorongásod és félelmed azért, mert nem vagy elégedett azzal, aki vagy. Meg kell tanulnod végre elengedni a múltat. Hagyd abba saját szíved összetörését és azt is, hogy bezárt ajtókat döngetsz. Ne alázd meg magad mások figyelméért és szeretetért soha!
Fedezd fel, milyen sokat tudsz meríteni abból, ha végre elfogadod és szereted azt, aki vagy. Remélni kell és bátorságot gyűjteni ehhez, na meg megbocsátani a hibáidat. De hidd el, menni fog! Csak végre fordulj barátsággal és gyengédséggel magad felé. Mert az óra ketyeg, az élet telik, és ha nem zárod be a múltba vezető ajtókat, sosem tudsz kivirágozni.