Finy Petra minden könyve a letehetetlen kategória. Ezt azért merjük így kimondan, mert mi magunk – szerkesztőségünk tagjai – mind tapasztaltuk ezt a jelenséget. A Madárasszony, az Akkor is, és a Marlenka elolvasása után alig várjuk, hogy kezünkbe foghassuk az új könyvet, amiről biztosan tudjuk, hogy jó lesz. Sőt. Nagyon jó.
A Marlenkáról írunk korábban, s remélhetőleg a Kerti szonátáról is megírjuk majd a saját véleményünk is. Addig azonban, míg ez bekövetkezik, nézzük az Athenaeum Kiadó ajánlását.
Árulás és lázadás – regény a rendszerváltás idejéből
A nők nemcsak otthon végeznek láthatatlan munkát, sokszor a társadalomért is úgy tevékenykednek, hogy szinte megfeledkeznek róluk. Ezekről az alig emlegetett hősökről szól a regény. A fiktív szereplőkkel dolgozó kötet Frida, Magda és Médi történetén keresztül vakuvillanásnyi ideig megmutatja azoknak a bátor nőknek is az alakját, akik mertek cselekedni. Rajk Júlia, Ember Judit vagy Hodosán Róza figuráját többek között.
1987-ben járunk, Magyarországon, Budapesten. A kommunista rezsim elnyomási struktúrája omladozni látszik, de senki nem tudja, mikor dől össze. A besúgói rendszer még aktívan működik, az ellenzék is egyre több akciót szervez: a kötetben mindkét csoport életébe belepillantást nyerhetünk.
A kamaraműként is felfogható regény az árulás és lázadás pszichológiájával foglalkozik, azzal, milyen apróságokon, rejtett családi kódokon, lelki töréseken vagy épp a véletlenen múlik az, hogy valaki a szocializmus kiszolgálója lesz, netán ellenáll. Ám nehéz pálcát törni bárki felett egy olyan korszakban, ahol a legnagyobb bűnös és áruló valójában a rendszer maga.
A regény lapjain 1944-től 1987-ig villannak fel a magyar történelemnek olyan drámai pillanatai, melyek mindenkire hatással voltak, de a nőknek sokszor még nagyobb traumát jelentettek. Amíg pedig megismerjük az ő túlélési stratégiájukat, addig is vígan pöfögnek a Zsigulik, kotyognak a kávéfőzők, végtelen lassúsággal épülnek a víkendházak, Beszélőket lapoznak titokban, hangulatjelentések készülnek, harmatosak a Kőbányaik, szól a Kontroll Csoport, a panellakások fagyöngyös függönyei engedelmesen csörögnek a vállunk körül, a főszereplők számára pedig a végére kiderül: ki árult el másokat, és ki önmagát.
,,Pali nem tűnt barátságtalannak vagy ijesztőnek, igazán semmi taszító nem volt benne, persze nem tartozott a különösebben kedvelhető emberek közé sem, azok közé, akik meg sem szólalnak, máris szeretik őket, egyszerűen imádva vannak, mert ez a sorsuk, ezzel áldotta meg őket az isten, hogy az isten verje meg őket.Pali leginkább az érzékelhetetlen ember benyomását keltette. Akire kétszer kell ránézni, hogy észrevegyük. Magdának valamiért mégis meggyőződésévé vált, hogy látás terén nagyon tehetséges az ürge, biztos volt benne, hogy megfigyeli.”
A Kerti szonáta ezen a linken rendelhető elő.