Ma. Ma lesz a napja, hogy kitöröllek az életemből.
Végérvényesen eltüntetlek. Nem leszel ott a hírcsatornámon, a fényképeken, nem lesznek közös felugró emlékek. Semmi. Vége. Minden nyomodat eltüntetem.
Szimbolikus lépés, de fontos. Letiltalak, és ez most jó nekem. Jól esik nekem.
Nem akarom többé látni mit csinálsz, mit kedvelsz, milyen eseményre jelentkezel. Nem akarom tudni, hol vagy éppen. Nem akarok tőled kedvelést, kommentet, üzenetet kapni. Nem akarom a figyelmed egyetlen percig sem.
Ma. Ma lesz a napja, hogy kitöröllek az életem minden területéről. A valódiból és a virtuálisból is. Letiltalak, megtagadlak, száműzlek. Ma először az érzem készen állok erre.
Arra akarok emlékezni, aki akkor voltam, mielőtt az életembe léptél. Letiltalak, mert szeretni, és nem utálni akarom magam, mert azt akarom, hogy az életem rólam és ne rólad szóljon. Nem akarok többé üzenetet küldeni neked, és azt akarom, hogy te se küldj többé soha.
Mától az idegenek listájára kerülsz, azokéra, akik nem érnek el, akiket nem ismerek, akikkel soha nem találkoztam. Letiltalak, így többé nem láthatod a bejegyzéseimet… és nem láthatsz soha többé engem sem.
És ez így lesz jó nekem.
EZ IS ÉRDEKELHET: