Köszönöm.
Egyszerű szó ez, de marha nehéz kimondani. A jó helyen, jó időben. Én most mégis kimondom Neked.
Többször is. Köszönöm, hogy sokszor nevettetsz meg, és Te is mindig jót vidulsz az elcseszett poénjaimon. Mert nem éppen könnyű a stílusom és végtelenül cinikus is vagyok, mégis – valahogy mindig kihallod a csattanót a mondataimból, és ezért NAGYON hálás vagyok.
Az igazságot, ami az én javamra válik.
Ha fáj, ha nem. Nem kímélsz sosem, és ez sokkal többet ad, mintha folyton finomkodnál.
Köszönöm, hogy már kerek évtizede mellettem állsz akkor is, ha ugyanabban az életszakaszban vagyunk éppen és akkor is, ha nagyon nem. Több akadály gördült már elénk, de soha nem merült fel benned, hogy elkoptass magad mellől.
Volt, hogy több ezer kilométerre éltünk egymástól. Volt, hogy el-elmaradoztam a közös programokról. Volt, hogy csak a saját sebeim nyalogatásával foglalkoztam. De közben felnőttem én is, és a te rutinoddal minduntalan visszasodródtunk a közös ponthoz.
EZ IS ÉRDEKELHET: MIÉRT A FIÚK A LEGJOBB BARÁTOK EGY NŐ SZÁMÁRA?
Köszönöm a lélekmorzsákat. A közös kávékat, a fröccsöket, a telefonbeszélgetéseket.
Meg azokat a titkos bűnözéseket is, amik csak együtt igazán jók, mert mindenki más akit ismerek, komplett elmebetegnek néz amiért egy tetszetős fazonú cuccból megvásárolom az egész színpalettát.
A legnagyobb, leghálásabb köszönöm viszont a legfontosabb dologért jár. A hűségedért.
Önmagamért értékeled a barátságunkat, és ennél több nekem nem is kell.
Köszönöm.
Kiemelt kép: Elle Hughes fotója a Pexels oldaláról