Záporoznak a felhők könnycseppjei. Eláztatják az alattuk elterülő világot. Sötétkékbe borítják az aszfaltot, míg a madarakat a fák lombkoronáiba száműzik. Az autók kerekei kettészelik a kis tóvá formálódó víztömeget, érezni, hogy minden lassabban mozdul. Mintha ólmos fáradtság kebelezte volna be a várost!
A szapora léptekkel haladó esernyős alakok mozgása is szaggatottnak tűnik.
Csak egyetlen sötét árny futása válik ki az egészből. A ballonkabátból kibukkanó, formás láb feltűnést kelt. Úgy ugrál a tócsákon át, mintha nem is tűsarkú lenne rajta! A járda mellett az autók lelassítanak, hogy ne borítsák el a fürge testet. A férfiak a visszapillantókból próbálják kivenni az arcot is, hogy meggyőződjenek róla, csak a nő lábait vagy egész megjelenését tette figyelemre méltóvá a természet. De mielőtt fény derülne a talányra, egy kapualjban megáll az árny. Csenget és anélkül, hogy bármit is mondana, már nyílik is az ajtó előtte.
Ez is érdekelhet: Bárcsak múló szeszély lennél
A felvonóban folyik a víz a kabátjáról, igyekszik a felhők könnycseppjeit lerázni magáról. Arcához nyúl, hogy felfrissítse magát az esővízzel, aminek az illata még tenyerében érződik. Mikor megáll a tizediken a lift, mélyet sóhajt.
Vissza kellene fordulni. – gondolja és a földszintre vivő gomb felé nyúl.
Aztán megrázza fejét, kiugrik és már ott is áll a résnyire nyitott ajtó előtt.
Már nincs visszaút, mert amint belép, egy férfi karjában landol, aki törölközőt tesz a lába elé, míg egy másikkal arcát kezdi dörzsölni. A nő teste reszket keze alatt, de moccanni sem bír. Mintha a testén kívül kerülve látná, amint a férfi kioldja kabátja madzagját. Messziről egy nyögést is hall kiszakadni a férfi torkából vörös fűzője láttán. A férfi szemében mohó vágy csillan, de még türtőztetni próbálja magát, mert látja, hogy az érkező a vággyal és a bűntudattal küzd. Pedig egy szál fehérneműben és kabátban érkezett.
– Csak egy órám van. – mondja a nő rekedten. Miközben megnyalja a szája szélét. „ Még így is olyan ártatlannak tűnik” gondolja a férfi – pedig nem az, ahogy én sem. Hogy a gondolatot elhessegesse betapasztja ajkával a nő ajkát. Kezei a testet kezdik cirógatni, majd a húsba mélyedve eluralkodik a vágy felette. A falhoz szorítja a reszkető nőt, türelmetlenül saját ruháit rángatja le magáról, hogy végre egyesüljenek.
Ez is érdekelhet: Még dolgunk van egymással
Már szinte fáj, annyira kívánja a nőt. A reggeli üzenet óta csak rá tudott gondolni. Az őrület pillanatában felhördül, míg a másiknak egy apró sikoly hagyja el ajkait. Már a bűnös boldogság járja át testük.
– Az enyém vagy. Csak az enyém. – zihálja a férfi a nő fülébe. – Nem akarom, hogy mással legyél. Aztán felkapja a nőt, a hálóba viszi, hogy ott is magáévá tegye.
A nő bőre még sistereg érintésétől, forróságával átmelegíti az ágyat. A férfi fölé siklik, hogy még egyszer áldozzon vele a vágyak oltárán. Kint még mindig szakad az eső, szaporán kopogtatják a felhők könnycseppjei a két szerető ablakát. Az egy órából kettő majd három lesz, mert a kéj pillanatában nincs idő. Csak a vágy.
kiemelt kép: Freepik