Sötét gondolatok, kilátástalanság, könnyek és panasz. Depresszióra gyanakszol, de az öndiagnosztika sokszor csal. Ha úgy érzed, nem tartozol sehová, egyedül kell megküzdened mindenért, és ezért másokkal örökösen versenyezel, akkor jobb, ha tudod, ez csak az egoizmus hangja.
Az pedig sokszor maga az önsajnálat.
A kettő szorosan összetartozik, mert bármennyire is meglepő, aki folyton sebeit nyalogatja, az bizony önző. Mert csak magával törődik. Téveszmékből építi fel fellegvárát, amihez hozzátartozik az is, hogy sokszor észre sem veszi, hogy nem vállal felelősséget életéért és tetteiért. Inkább azt sugallja másoknak, hogy az életkörülményei befolyásolják cselekedeteit. Tehát valami, ami rajta kívül áll és ezt meg kell neki bocsátani. Sőt, egyenesen sajnálni kell érte.
Ez is érdekelhet: Jó veled, de nem szeretlek – Sérült lelkek találkozása
Persze ezzel nem éri be és másokat is megnevez balsorsáért, és ezt hangoztatja is azoknak, akiknek éppen panaszkodik. Nem veszi észre, hogy ő kreál magának ellenségeket. S mivel folyton-folyvást azt mantrázza, hogy tehetetlen a körülményekkel vagy emberekkel szemben, így valóban minden próbálkozása kudarcra van ítélve. (Elvégre a sötét gondolatok, a negatív attitűd csak negatív eseményt, történést vonzhat be. Így fontos lenne, hogy éber legyen, s ügyeljen gondolataira, ha változtatni szeretne.)
Ez persze ritkán történik meg, pedig rendszerint kap tippeket, tanácsokat másoktól. Ám az önsajnálat csapdájában vergődve, sokszor azt feleli korábban már próbálta, de nem volt eredménye. Vagyis minden próbálkozását és mások segítő szándékát eleve kudarcra ítéli. A kulcsszó itt a „próbálni” ige, mert próbálkozni azt jelenti, hogy küzdünk, erőfeszítéseket teszünk, célokat állítunk fel. De ez önmagában nem elég, mert valódi döntések meghozatala nélkül nincsenek tettek.
Igaz ebben az is benne van, hogy nem hisz mások jóhiszemű tanácsaiban. Kisebbségi komplexusainak köszönhetően azt mondja egyeseknek azért könnyebb, mert okosabbak, tanultabbak. – Noha a diploma semmire sem garancia. – Lemondással, kitartással ő is tanulhatna, de jobb szeret azzal takarózni, hogy kevesebb másoknál. Nem tudja bevallani, hogy egyszerűen lusta és azt akarja, hogy jobb legyen minden anélkül, hogy neki kellene változtatni az élethez való hozzáállásán.
Persze, aki magát sajnálja egyébként is nagy hangsúlyt fektet a hiányosságokra. Örök elégedetlenségéből fakadóan gyakran úgy érzi, valami hiányzik az életéből. Bár van fedél a feje felett, étele, szerető családja, de ezekben nem talál örömet, mert az előítéletekre, a dühre és a kritikára fókuszál, amik megadják azt az érzést neki, hogy a világ ellene van.
Ám valójában arról van szó, hogy nem látja, ezért nem is becsüli meg azt, amije van.
Pedig, ha látná, mije van, akkor nem vágyna folyton többre. Nem panaszkodna és siratná szerencsétlen életét, hanem tenné, ami tőle telik. De mert a passzív-agresszív viselkedés nem áll messze tőle, így átfordul haragja irigységbe. Ekkor már azt hiszi el lesz árulva, vagy ki lesz fosztva, ami miatt állandóan féltékeny és elkeseredett azokkal szemben, akiknek – szerinte – nála jobb sora van.
Ezzel a látásmóddal aztán el is szigeteli magát másoktól és úgy érzi, szerencsétlen életre van kárhoztatva. Pedig belső tapasztalatiból építkezve érzi magát kifosztottnak, amiből egyenesen következik a harag végtelen ereje, amely egóját is táplálja.
Ez is érdekelhet: Ezért vonzol bizonyos típusú embereket az életedbe
Mivel hol lebecsüli, hol túlértékeli önmagát és tetteit, nincs egészséges énképe. Így azt sem látja mennyi mindent ért már el az életben. Akkor is kákát keres a csomón, ha viszonylag jobb körülményei lesznek. Örök elégedetlen, így előbb vagy utóbb megkeseredett ember válik belőle. Ez aztán valóban depressziót idézhet elő benne.
Ha állandóan elkerüli a felelősségvállalást tetteiért és életéért, nem fog soha semmi változni. Az egoista, önsajnáló magatartás pedig előbb vagy utóbb visszatetszővé válik az embereknek. Mert bár a jó és rossz érzéseinket meg kell élnünk, de nem dagonyázhatunk bennük örökké! Hiszen akkor nem fogunk kimászni sosem az önsajnálat csapdájából…