Az élethez a reményen kívül nem sok kell- Carlos Ruiz Zafón

Öt évesen már tudta, hogy író akar lenni. Álma valóra vált, méghozzá úgy, hogy olyan minőségi irodalmat művelt, amely miatt akár a XIX. század legjelesebb író közé is bekerülhetett volna, ha nem a XX. század derekán születik. Már ifjúsági regényeivel beírta magát nem csak a spanyol, hanem a világ ifjainak szívébe. Ezt aztán már csak fokozta a felnőtt irodalmi alkotásaival.

Így biztosan állítható, hogy az 1964. szeptember 25-én Barcelonában született Carlos Ruiz Zafón, kicsiknek és nagyoknak olyan könyveket írt, amelyekbe érdemes és élvezet belemerülni.

Egész gyermekkorát áthatotta a könyvek és az írás iránti szeretete. Nem létezett olyan könyvesbolt, amelynek már megnyitása napján ne lett volna ott. Különösen az ipari forradalom és a II. világháború fogta meg képzeletét olvasmányai közül. Ennek ellenére tanulmányai elvégzése után a reklámszektorban kezdett dolgozni. Vele született mesélőtehetségét ott is tudta kamatoztatni.

„Miért van az, hogy minél kevesebb a mondanivalónk, annál cifrábban és körmönfontabban adjuk elő? (…) A világot áltatjuk ezzel, vagy saját magunkat?”

1992-ben besokallt, s úgy döntött, hogy ismét írni kezd. Történeteibe beleszőtt mindent, amit ő tapasztalt és látott Barcelonából. Mindjárt az első novellájával, az 1993-ban publikált Köd hercegével el is nyerte a spanyol gyermekirodalom neves kitüntetését, az Edebé-díjat. Ezek után úgy érezte végre megvalósíthatja másik gyermekkori álmát is, s elköltözött Los Angelesbe.

A kilencvenes évek azzal telt számára, hogy még három másik ifjúsági novellát írt és publikált. El Palacio de la Medianoche (1994), Las Luces de Septiembre (1995) és a Marina (1999) című könyveit ugyan nem szülőhazájában írta, mégis mindig lelkesedéssel fogadták és mohón olvasták a spanyol ifjak.

2001-ben aztán megjelent az első felnőtt irodalmi remekműve, A szél árnyéka. A könyv bestseller lett, több mint 40 nyelvre lefordították, s szerte a világon imádják (nem véletlenül). Számos nemzetközi díjat is nyert. Nálunk 2005-ben jelent meg a magyar nyelvű változat.

„Mi emberek hajlamosak vagyunk rá, hogy bármit előbb elhiggyünk, mint a valóságot.”

A szél árnyékát még három könyv követte. Az Angyali játszma az említett könyv folytatása (vagy inkább előzménye) 2008-ban jelent meg. Ezután következetett A mennyország fogságában 2011-ben. Majd a negyedik résszel zárult a kör a 2012-ben publikált Elfeledett könyvek temetője című könyvvel.

Zafón emellett a széria mellett persze írt különálló könyveket is. 2007-ben publikálta a Gaudí in Manhattan című könyvét, amely New Yorkban játszódik és 2007-ben lett publikálva (minden más könyve színtere Barcelona volt addig).

Mindig hazaadta először írásait, s éppen ezért nem is olyan meglepő, hogy két spanyol újságnak is dolgozott. Ragaszkodott gyökereihez, bár már régóta külhonban élt.

Könyveit sokan akarták már megfilmesíteni. Ő azonban azt mondta, nincs a képzeletnél jobb eszköz, amely képes lenni visszaadni könyve világát. Ezt a hitét az is erősíti, hogy a világon mindenhol értékelik és elismerik irodalmi tehetségét. Éppen ezért fájó, hogy mindössze 55 évesen elhunyt.

Ez is érdekelhet: Micimackó története

Még nincs hozzászólás

Írj hozzászólást

Az email címed nem jelenik meg.