A nő teste reszketett. Mindig kimért, hűvös magatartása egy pillanat alatt eltűnt belőle. Pedig csak egy férfit látott, akin nem volt semmi különös. Mégis, lelki nyugalmából úgy kibillentette a látomás, hogy a kávéja a nadrágján landolt.
A forró ital kirángatta mélázásból és lelke visszakanyarodott a testébe. Szíve még mindig hevesen kalimpált, ahogy az alakot látta eltűnni a messzeségben. Egy múltbeli árny volt az, aki valaha sokat jelentett neki.
Valaki olyan, aki miatt a föld megindult a lába alatt, s aki minden egyes nap eszébe jut, pedig már évek óta nincs közük egymáshoz.
Nem vett észre, talán jobb is így – gondolta magában- Annyi év eltelt, nincs már semmi, amit mondhatnánk egymásnak. Mégis, a férfi szíve mélyére eltemetett emlékeket juttatott eszébe. Egy kis lakás jelent meg lelki szemei előtt, amelynek falai, ha beszélni tudnának, sok titkot árulhatnának el.
Három évet töltöttek együtt egy kis kuckóban, elbújva a világ elől. Hétfőn, szerdán, pénteken délután 5 és este 9 óra között úgy tettek, mintha együttélnének és mindennap oda térnének haza egymáshoz. Persze mindez csak egy játék része volt, hiszen hivatalosan sosem tartoztak össze.
Gondosan felépített életük volt, amiben ők csupán felszínes ismerősök voltak a világ szemében. Két ember, aki köszön, néhány szót vált egymással a sarki közértben. Legalábbis ők azt hitték, nem süt róluk kettejük szenvedélyes kapcsolata. Mint kiderült, csak magukat álltatták, amikor azt remélték, senki sem látja, hogy közük van egymáshoz.
Akkoriban mindketten kerülni akarták a végzetet. Ezért letagadták egymás iránt fellobbanó szerelmüket. Hiszen csak szenvedélyt akartak csempészni szürke életükbe, másra nem volt igényük. Család mellett a válás szóba sem jöhetett, pedig nem voltak boldogok, ráadásul gyűlöltek hazudni maguknak és párjuknak.
Mégsem léptek, nem volt merszük, inkább mindent a kötelességükre fogtak. Aztán a szenvedélyben mégis egyre több lett az érzelem és szerelmesekké váltak.
Aggódni kezdtek, vajon a másik észreveszi-e, hogy nem csak a testük éhes? Titkolózni, hazudni kezdtek egymásnak, mert azt nem vették észre nagy igyekezetükben, hogy érzéseik kölcsönösek.
– Rendbe akarom hozni a házasságom. – mondta a nő a férfinak az utolsó alkalom után. Majd becsukta az ajtaját annak a kis kuckónak és a kulcsot bedobta a postaládába. Azt hitte, ha visszafordul félúton, ha dolgozik a régin, elfelejtetheti az újat és jobb életet alakíthat ki magának. A terv nem vált be, végül beadta a válási papírokat, de szerelmének nem szólt róla.
A férfi egy pillanatra megállt, visszafordult. – Anna volt az. – gondolta és a lába elindult a nő irányába. Aztán mégis megállt. Emlékek elevenedtek meg lelki szemei előtt, legszívesebben egykori szerelméhez futott volna, de valami megbénította.
Ez is érdekelhet: Szerelemidézés
– Annyi minden történt. Biztos randevúja van. – gondolta. Észre se vette, hogy míg a nőn járt az esze újra elindult és már az autójába is beült. Gépiesen indította be a járművet, miközben illatok, csókok, ölelések kavarogtak előtte. – Még mindig szeretném? tette fel hangosan magának a kérdést, s leállította az autót. – Ki kell derítenem!
Úgy érezte még csak egy perce haladt el Anna mellett, de az idő, míg lelke a múltban bolyongott pergett előre. Kiugrott az autóból, hogy visszamenjen a nőhöz, de az már a villamoson ült. Még az ablakból, mintha András alakját látta volna a kávézó előtt. Aztán megrázta a fejét: Még csak az hiányzik, hogy mindenkiben őt lássam! – mordult magára, – de ha egyszer tényleg szembejön velem az utcán, azért ráköszönök…