Elengedlek. Menj! Legyél nagyon boldog! Elfogadom döntésed zokszó nélkül, ne aggódj, nem haragszom. Szívesen mondanám, maradjunk barátok, de azt hiszem, nem világos számodra, mi az a barátság.
A szívemben őrizlek tovább, mert a szeretet irántad bennem él, de nem akarlak az ágyamban látni többet.
Nem kérem, hogy maradj, nincs szükségem rá. Nem hullajtom könnyet sem utánad, mert nincs mit sajnálnom. Selyempapírba csomagolom kettőnk emlékeit, s a folyóba dobom azokat. Elengedlek, úgy, hogy a szívemben csak az irántad érzett szeretetet hagyom meg, de emlékeink közt nem vergődöm arra várva, hogy esetleg meggondolod magad.
Nem bújhatsz vissza ágyamba nosztalgiázni, arra hivatkozva, hogy mégsem tudsz elengedni. Kevés voltam ahhoz, hogy szívedbe költözzem, hát menj most Isten hírével! Ne mocskold be kettőnk kapcsolatát alantas testi vágyaiddal, mert még nincs más helyettem…
Elengedtelek. Elfogadtam döntésed, mire vársz még? Jobban éreznéd magad, ha megalázkodnék előtted, s könyörögnék?
Törődj bele, nem fogok ilyet tenni. Már nincs erőm, sem időm arra, hogy illúziókba kapaszkodjam, s lelkemet önsajnálatba taszítsam.
Ez is érdekelhet: Elloptad mosolyom
Felnőttem melletted, s ezért köszönettel tartozom. Megtanultam mi jár annak, aki szeretetért koldul. Én a szívem adtam, te csak a tested, de szerelmet hazudtál. Így aztán könnyedén elengedlek, sőt egy katapultba raklak, s kilőlek jó messzire, hogy ne tudj többé visszajönni hozzám.