Szeretném, ha tudnád, megacélozódott jellemem. Bár érzelmileg bántalmaztál éveken át, elhitetted velem, hogy nem vagyok elég jó, végül mégis én vagyok kettőnk közül, ma az erősebb.
Azt mondtad szeretsz, miközben szavaiddal egyre mélyebbre löktél. Én pedig el is hittem neked, hogy semmit sem érek.
Sokáig tartott, hogy összeszedjem magam és elhagyjalak. S még tovább, hogy elfogadjam és szeressem magam. Sikerült, bár még ma is elég, ha távolról meglátlak az utcán, és gyomrom összerándul.
Pedig úgy elmondanám neked, hogy már nem az a gyenge lány vagyok, akibe törölhetted lábad. Hiszen:
Többé nem mondok le a csinos ruhákról, a szoknyáról és a magas sarkúról azért, mert te túl kihívónak találtad ezeket. Többé már nem engedem, hogy bárki megalázzon és kihasználjon engem. Ma már jól érzem magam a bőrömben, akkor is, ha van, aki csak egy eszközt lát bennem, akivel vágyait kielégíthetné. Azért, mert tudom, több van ennél bennem, akkor is, ha még vannak olyan férfiak, akik azt hiszik, egy nő csak akkor tölthet be magasabb posztot, ha a kanapéra fekszik…
Tudom, sokunknak mutattak még szüleink rossz, vagy elégtelen példát, de ez nem mentség. Ma már hiába jönne egy férfi nekem azzal, hogy édesanyja mindig megértette, hogy a munka, a stressz az oka, annak, ha apja rákiabált, már nem hatna meg, mert tudom:
A múlt században még elhitte sok nő, hogy megérdemli a szidalmakat, a bántást, mert nem volt elég meleg vagy sós az étel, amit az asztalra tett, s hogy a férfi azért járt a piros lámpás házba, mert elkezdett öregedni az arca és a teste. Mormolták maguknak a régi dalt, miszerint: „Egy jó asszony mindent megbocsát…” De tudod azok az idők már lassan a feledés ködébe vesznek.
Már rég nem azt a világot éljük, ahol a férfi lehet csak úr, mert mi nők is vezetünk, nem csak autót, céget, hanem országot is. Egyébként is, az a férfi, aki csak erőszakosan és durván képes bánni egy nővel, az nem férfi, csak egy ijedt kisfiú.
Úgyhogy ne viselkedj úgy, mint egy akaratos és hisztis gyerek, aki csak úgy tudja kiharcolni, amit akar, ha ordít, aláz és erőszakoskodik, mert ennek már nincs hely!
Vedd végre észre, az idők változnak, s az olyan férfi, mint te egyre kevesebb.