A férfi lépései visszhangoztak a templomban. A nő nem hallotta meg, éppen buzgón imádkozott. Egy perccel később két lövés dördült el Isten házában. Az egyik golyót a nő kapta, a másikat maga az elkövető lőtte bele saját testébe.
Antoine Berthetet 1828. február 23-án lefejezték tettéért.
Nem sikerült sem magával sem a nővel végeznie. A történetére sokan felfigyeltek, köztük Stendhal is. Töviről-hegyire utánanézett az ifjúnak, aki 25 évesen elvesztette fejét.
Ez is érdekelhet: Az igazi Hófehérke története
A Vörös és fekete című könyv talán sohasem jöhetett volna létre Antoine Berthet nélkül. Stendhal ez idő tájt újságíróként dolgozott, így jött szembe vele a történet. A szegény papnövendék, aki a polgármesternél helyezkedett el, mint tanár, majd beleszeretett munkaadója nejébe, felkeltette érdeklődését. Tudvalevő, hogy akkoriban sokan írtak valós hírek alapján regényeket, így történt ez akkor is.
Ráadásul a szerelem jó ismerője Stendhal könnyedén el tudta képzelni mi is történt. Persze egyes részleteket már maga adott hozzá a történethez. Azt például nem tudjuk, hogy Antoine és munkaadója neje, Madame Michoud között volt-e testi kapcsolat. Feljegyzések és ránk maradt újsághírek alapján Antoine ezt a vádat tagadta.
Igaz, annyi bizonyos, hogy a fiú mély érzelmeket táplált a hölgy iránt. Akkor is, ha az idősebb volt nála, s sokkal jobb családból is származott. A polgármester neje szeretettel vette körül a fiút, s ez több volt, mint elég ahhoz, hogy Antoine érzései fellángoljanak.
Észrevette ezt a polgármester is, így mikor már egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a két ember között érzelmi és/vagy testi kötelék szövődött, elküldte alkalmazottját.
Ezután egy másik családnál helyezkedett el Antoine, s ott ismét szerelmes lett. A munkaadója lányába, Henriette-be. Mikor erről tudomást szerzett Madame Michoud, írt egy levelet a lány apjának arról, hogy az ifjú csak fel akar törni a felsőbb osztályba, s ezért igyekszik mindig nála magasabb osztálybeliek pártfogását keresni. Antoine-t ismét lapátra tették, de olyan mély harag kezdett benne dolgozni a nő iránt, hogy úgy döntött, mivel az útjába állt, meg kell őt ölni.
Az asszonyt azonban csak kisebb sérülés érte, s a fiú sem halt bele sérüléseibe. A tárgyaláson azt vallotta Antoine, hogy a szerelem miatti tébolyodottság vitte rá cselekedetére. Megőrjítette a tudat, hogy a valaha imádott nő útjába áll boldogságának és nem hagyja, hogy az életben többre vigye. Ambiciózus terveket dédelgetett magában, de túl szevedélyes és forró fejű volt, ugyanúgy, mint Stendhal Julien Sorelje.