A szépséges Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia (Sissi) korának egyik legszebb királynéja volt. 1837-ben született népes családban, ugyanis tízen voltak testvérek. Nem szenvedett hiányt semmiben, sőt, apja müncheni palotájában méltó neveltetésben részesült. Édesapja Miksa József bajor herceg, édesanyja pedig Mári Ludovika Vilma hercegné volt.
1853-ba mindössze 16 évesen elkísérte Ilona nővérét, hogy találkozzanak az akkor 23 éves Ferenc József osztrák császárral, unokatestvérükkel, akihez Ilonát szerették volna a szülők férjhez adni. Nyári lakhelyükön, Bad Ischlben volt a találkozó, egy szép augusztusi napon. A palota kertjében azonban József találkozott Sissivel, és első látásra beleszeretett. Ragaszkodott hozzá, hogy őt vehesse feleségül, s mivel ez is szolgálta a két család egyesülésének érdekeit, nem volt akadálya a dolognak.
Ez is érdekelhet: HÍRES SZERELMEK- AQUITANIA ELEONÓRA ÉS II. HENRIK
Augusztus 13-án meg is tartották az eljegyzést.
„Kétszeres boldogság számomra, hogy leendő hitvesem kiválasztásakor mélyebb érzelmeimre hallgattam, és szívből remélem, hogy menyasszonyom kiváló tulajdonságaiban megtalálom majd életem boldogságát.”
(Ferenc József császár)
Mivel unokatestvérek voltak, a pápa beleegyezését is kérni kellett. Ez nem volt akadály, hiszen nem csak érdekházasság készült köttetni, szerelemből is választották egymást, ami meg kell hagyni, akkoriban igencsak ritka volt. Problémát inkább az jelenthetett, hogy Sissi csekély, mindössze 50 000 Ft és 700 Ft értékű ezüst hozománnyal rendelkezett.
Ferenc József és családja megvédve a szégyentől leendő feleségét, 100 000 Ft-tal és 60 000 forintnyi ékszerrel toldották meg ezt a hozományt.
A fiatal leánynak azonban más dolgokban is meg kellett felelnie: Zsófia Főhercegné, Ferenc József édesanyja arra utasította a leányt, hogy tanuljon meg mindent, amit egy császárnénak tudnia illik. Sissi szorgalmas volt, elsajátította a francia és az olasz nyelvet, megtanulta a birodalom történelmét, és mindenben igyekezett megfelelni az elvárásoknak. 1854-ben végre elhagyta Bajorországot, és április 23-án hatalmas pompával megérkezett Bécsbe.
Április 24-én az Ágoston templomban megtartották az esküvőt. A magyar főurak díszmagyarban, a lengyel nemesség piros bélésű, szőrmés mentében, az idegen hadseregek tábornokai pompás díszben jelentek meg. A menyegzőt több napos ünneplés és a nép megjutalmazása követte.
Bécsben saját udvartartást kapott, ám hiába fogadták örömmel, a lány az első pillanattól nem találta a helyét.
Anyósa, Zsófia Főhercegné folyton ott állt fölötte, és ellenőrizte, rávilágított hibáira – legalábbis Sissi a nevelést és az intelmeket ekképpen látta, ami nem csoda, hiszen a kissé dacos és szabadságvágyó természettel megáldott Sissi folyton ellentétben állt a merev szabályokkal.
Az újdonsült feleség számára nagyon nehéz volt megélni azt is, hogy férje szinte sosem volt otthon, bel- és külpolitikai ügyek, államügyek foglalták le, távol tartották kedvesétől.
Ez is érdekelhet: HÍRES SZERELMEK – HÜRREM ÉS SZULEJMÁN
Házasságuk első évében a lány várandós lett. 1855-ben megszületett a pár első gyermeke, Zsófia, majd rá egy évvel Gizella. Sissi bánata azonban azzal is csak nőtt, hogy anyósa átvette a gyermekeinek nevelését, s már-már szinte csak láthatási viszonya lehetett saját lányaival – túl éretlennek tartotta még, hogy anyai szerepet töltsön be.
A szépséges császárnét lassanként kisebbrendűség érzés fojtogatta: nem találták méltónak a gyermeknevelésre, az udvari rendezvényeken nem tudott a francia vendégekkel szót váltani a nyelv ismeretének hiányában, és egyáltalán, semmiben sem találták eredményesnek.
1857 tavaszán az uralkodó pár magyarországi látogatása során, ahova a kis Zsófia is velük tartott, a kislány mindössze két évesen tífuszban elhunyt. Valószínűleg az akkori orvoslás fogzási láznak vélhette betegségét. Sissi összeomlott a tragédia hatására.
1858-ban enyhülést hozhatott számára, hogy egy kisfiúval, Rudolf koronaherceggel ajándékozhatta meg férjét. Ám az, hogy utódot hozott világra sem változtatta meg pozícióját az udvarban. Kiéleződtek a viszonyok, s lassanként Ferenc József és a lány házassága romlásnak indult. Bizonyára anyósa fortélyai mellett az sem segített a helyzeten, hogy ebben a házasságban két nagyon különböző személyiség kötött fogadalmat egymásnak.
Sissi fiatalon hatalmas elvárásoknak és folyamatos kontrollnak lett kitéve, kislánya halála és rossz házasságának terhe pedig teljesen maga alá gyűrte – elhatalmasodott rajta a depresszió. Mindezek ellenére harcolt azért, hogy elfogadják és szerelme figyelmét újra visszakaphassa, helyrehozza viszonyait.
Amikor a helyzet már tarthatatlan volt, egészségi állapotára hivatkozva elutazott Bécsből.
Kíséretében magyar nemes leány is tartózkodott, miatta kezdett el magyarul tanulni. Amikor 1861-ben visszatért, már megerősödve nézett szembe anyósával és férjével is: formális ultimátumot intézett a császárhoz, és Rudolf fiának szigorú katonai neveltetésének véget vetett, s a gyermek polgári-liberális elvekben nevelődött tovább. Magyar társalkodónőt hivatott az udvarba, s a császárnét egyre jobban kezdte érdekelni a ,,magyarkérdés”. Többek között Deák Ferenccel is nagyon jó kapcsolatot ápolt, és a magyar főurak befolyásos rétegével állandó levelezésben állt. Védelmére kelt az országnak, és igencsak harciasan küzdött, hogy a kiegyezés létrejöhessen: 1867 februárjában meg is történt, az új állam az Osztrák-Magyar Monarchia lett.
Ezután Józsefet magyar királlyá, Erzsébetet, vagyis Sissi-t magyar királynévá koronázták június 8-án.
Szívügye maradt az ország helyzete, és örököst is szeretett volna szülni ide, aki majd a magyarok vezetője lesz, egy fiú, aki nemes királlyá cseperedik majd és biztos kézzel irányítja az országot. Ám 1868-ban egy leánynak sikerült életet adni, akit úgy hívtak: Mária Valéria.
1889-ben Rudolf főherceg öngyilkosságot követett el: Sissi összetörten, gyászában, megromlott házasságával a szívében kellett élnie. Sokat időzött Gödöllőn, a Grassalkovich-kastély falai között is, kedvenc társalkodónőjével, Ferenczy Fridával. Járt Korfu szigetére, ahova Bécsből menekült anno, és Bad Ischl-be, ahol családjának nyári lakhelye volt. Bécsbe azonban nem szívesen tette már be a lábát.
1898 szeptemberében a genfi tavon kívánt hajókázni, kirándulás céljából. Ez azonban a királyné végzetéhez vezetett: egy Habsburg ellenes olasz férfi, Luigi Lucheni egy reszelővel szíven szúrta.
Mindenkit megrázott a halála. A magyarok is gyászolták rendületlenül.
„Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony örködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szivéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel.”
(Mikszáth Kálmán: A királyné meghalt. Országos Hírlap, 1898. szeptember 11.)
Miért kellett ennyi megpróbáltatáson átesnie ennek a nemes szívű, angyali szépségnek, aki anyatigrisként védte a magyarokat? Volt-e valaha igazán boldog, miután Bécsbe költözött, s házasságot kötött?
Kétlem.
Szívének választottja elhidegült, gyermekeit elvették tőle, csak nagyon ritkán láthatta őket, s az elvárások, melyeket feléje támasztott az osztrák uralkodói család lassan felőrölték. Négy gyermeke közül kettőt túlélt. S még saját halála sem lehetett hozzá méltó…
Egy biztos: a magyar nép örökké a szívébe zárta őt, s emlékét hűen fogja őrizni az utókor.