Szokták mondani, hogy a nők egymásnak öltöznek fel, nem a férfiaknak. Ám ugyanígy összemérik azt is, hogy ki hol tart az életében.
,,Jesszusom, nézd már, a Lili terhes, és el is jegyezte a pasija! Én meg még egyedül tengődöm…” – görgeted a Facebookot.
Vagy ez a másik szitu, ismerős?
,,Úristen, a Klárika most csinálta meg a második diplomáját és megvette élete első lakását, én meg maximum az érettségimet mutathatom fel, és albérletben élek ezer éve. Pedig már 35 múltam…”
Ezek után gyakran letargia következik, hogy mennyire nyomi vagy, mert annak a másiknak annyi mindene van, ami neked nincs. Új autó, szép ruha, baba, pasi, nyaralás, hatszáz kép arról, hogy ,,nézd, mi annyira, de annyira boldogok vagyunk egymással, hogy még álmunkban is együtt csináljuk a hatalmas vigyoros szelfiket a Bahamákon!”
Ez is érdekelhet: ÚGY LEGYEN FÉRFI, HOGY ÉN NŐ LEHESSEK MELLETTE, IGAZI NŐ
És mit látsz meg leginkább? Hogy a másik BOLDOGABB.
Egyszerűen azért, mert neki mindene megvan, és Fortuna nem csak a kegyeibe fogadta, hanem szinte barinők lettek.
Pedig hidd el, nem így van. Mert nem láttad, hogy Lili, aki teherbe esett és eljegyezték, négy évig élt egy nárcisztikus személlyel, aki annyira elásta az önbecsülését, hogy kialakult nála egy daganat, amit még hála az égnek hamar észrevettek. Ez ébresztette fel szegény lányt, hogy nem engedheti magát elnyomni, és megszökött a pasitól, aki szétcincálta a lelkét. Ebből kellett új életet kovácsolnia, ami egy pszichológus segítségével sikerült is neki, és ekkor találkozott Danival, aki úgy bánt vele, ahogyan azt érdemelte.
Nem láttad a könnyeket, nem láttad a 20 négyzetméteres lakást, ahol csak egy matraca volt, és a dobozai, amibe belegyömöszölte az addigi életét. Nem láttad, ahogy minden nap mosolyt erőltetve az arcára ment dolgozni, és még 25 fokban is hosszú ujjú ruhában rohangált, hogy ne látszódjanak a lila foltjai. Nem láttad, hogy mennyit harcoltak Danival azért a kis életért, ami a pocakjában növekszik.
Na és Klárika?
Ő a szülei elnyomásában él, mert az egyik orvos, a másik meg tanár, és évezredek óta mindenki diplomás a családban, ezért megmondták neki, hogy vagy elmegy suliba, és leteszi a közgazdász diplomáját, vagy elmehet a búsba. Pedig szegény művészeti iskolába ment volna, mert kiváló rajzkészsége van, de csak a fiókjának rajzol. Nincsenek barátai, mert éjt nappallá téve tanul, nem jár el sehova, csak a Facebookon jelölt be mindenkit, hogy legalább ott legyenek ismerősei.
Közben részmunkaidőben dolgozik, ahol molesztáló főnöke van, de nem mer szólni senkinek, mert a suli mellett nehéz olyan munkát találni, ahova akkor jár be dolgozni, amikor ideje engedi.
Igen, van lakása, de csak mert ráhagyta a mamája örökségül, és boldogon mosolyog a fényképeken, mert végre kikerül a szülei elnyomása alól, külön költözik, és talán elkezd egy grafikus sulit is.
Nem, nem minden sztori ilyen keserű, van olyan is, akinek tényleg bejött az élet.
De azt gondolom, mindenkinek vannak küzdelmei, és háttere, amit nem látunk. Mint ahogy azt sem látjuk, hogy az eladólányok mennyit maradtak bent munkaidő után, hogy berendezzék a kirakatot a ruhaboltban, csak azt vesszük észre, hogy szép.
Így ha legközelebb azon kezdesz morfondírozni, hogy neked miért nem jutott a mézes bödönből, gondolj arra, hogy lehet, hogy te vagy a szerencsésebb. A BOLDOGABB.
Egyébként is, nincs két egyforma élet. Maradj pozitív, tedd a dolgod, és mindent elérhetsz, amit magad elé kitűztél!