Felfűztelek életem emlékképei közé. Ott őrzöm azokat a mosolyfakasztó pillanatokat, amelyeket veled éltem át. Nem foglak ehhez magammal cipelni a jelenbe, hogy társam maradj.
Csak azért kerülsz a képeim közé, mert valaha boldogságot nyújtottunk egymásnak.
Sok kép közt egyszer el fog veszni arcod. Ne félj, azért nem leszel egy a sok közül, hanem valaki, akit tudtam szívből szeretni egykor. Elmúlt pillanatokat fűzöm fel emlékezetem láncfüzérére, azért, hogy szeretettel gondoljak mindazokra, akik örömteli perceket, órákat adtak életemhez.
Ez is érdekelhet: CSAKAZÉRTIS MENJ TOVÁBB!
Ezért van neked is helyed köztük… Ugye nem bánod és nem kéred, hogy közös múltunkra sötét foltként tekintsek?
Vannak a füzéremen a családom körében átélt boldog pillanatok. Barátokkal elkövetett őrült csínyek, nevetésbe fúló táncmulatságok. Őrzöm emléküket azoknak is, akik már jobblétre szenderültek…
Tudod, ez a füzér nem a fájdalomra emlékeztet, hanem arra, mennyi szép pillanatban volt már részem. Nem akarok a múltban élni általa, csak így szeretném megőrizni a szép emlékeket, hogyha nehéz idők jönnek, ne feledjem, hogy mennyi örömben volt részem.
Jöhet ezernyi vihar, árvíz, tűzvész és földrengés, így ez a füzér mindig bátorsággal tölti meg a szívem. Azért, mert ha rápillantok, érzem, és nem feledem, hogy kaptam igazi érzéseket, őszinte mosolyokat, amelyekért érdemes élnem és küzdenem.