Ismerős az a jelenet, amikor a Szex és New York c. mozifilmben Carrie meg akarja győzni Big-et, hogy menjen el vele egy puccos partira?Ahelyett, hogy otthon ül kínait eszegetve és TV-t nézve.
Valamelyik nap rájöttem, hogy én olyan vagyok, mint Bradshaw, és a párom Mr. Big.
Egy hétköznap este a fővárosban vettem részt egy eseményen, ahova egyáltalán nem szeretett volna velem jönni. Én pedig már alig vártam az aznapot, hogy kamerák kereszttüzében, sejtelmes fényben, érdekes emberekkel beszélgethessek, átjárjon a hely miliője, és a halk, finom zene bekússzon a bőröm alá, amíg a kényelmetlen cipő törni nem kezdi a lábam.
Csinosnak és élőnek akartam érezni magam.
A párom viszont ki nem állhatja az olyan programokat, ahol kettőnél több ember van jelen. Szerintem, ha tehetné, és nem lenne olyan túlságosan hideg, az Északi- sarkra költözne.
Ez is érdekelhet: TÉGED VÁLASZTOTT
Én pedig valahol a kettő egyvelegét szeretem. Nagyon jól szuperál a szervezetem, ha otthon lehetek egy kicsit a magányomban, és nem kell beszélnem senkihez csak gondolkodom, írok, főzök, vagyok, de kellenek olyan napok vagy esték is, amikor kellemes társaság, finom bor és ízletes falatkák vesznek körül, kiöltözhetek nőcis ruhába, pirosra rúzsozhatom a számat, és belőhetem a hajam…
Amikor megismertem a párom, már akkor is ilyen volt – kissé magának való. Nem nyílt meg rögtön, de ahogy ő szokta mondogatni: beszéltem én kettőnk helyett is! Mindenesetre ebből arra következtettem, hogy nincs humora, nem fogok vele tudni igazán semmiről sem beszélgetni, és eljárni sem fogunk sehova.
Mint kiderült, ez egy hatalmas nagy butaság volt, ugyanis minden egyes nap megnevettet, és az összes gondolatomat, érzésemet megoszthatom vele.
Igen, valóban nem szeret társasági eseményeken részt venni. Levegőért kapkod a bevásárlóközpontokban, utána pedig legalább húsz percig nem szólhatok hozzá, hogy feldolgozhassa, élnek még emberek rajta kívül.
A kapcsolatunk elején ez nagyon zavaró volt, arra gondoltam, miért nem kísér el? Én vele szeretnék menni! Azt akarom, hogy megmutathassam mindenkinek a jóképű, fanyar humorú szerelmemet, hogy fogja a kezemet és élvezze velem az egészet.
Ám rá kellett jönnöm, hogy nem erőltethetem ezt, hiszen ő sem várja el tőlem, hogy otthon nézzem vele mindig a fekete-fehér filmeket. Rá kellett jönnöm, hogy ami nekem feltöltődés, ami nekem lételemem, ami engem megmozgat, az őt nem biztos. Ami pedig őt kapcsolja ki, az engem nem feltétlenül hoz lázba.
De ez nem vesz el a kapcsolatunkból! Sőt, megfűszerezi! Hagyjuk egymást levegőzni a saját üdvünkért, és tudom, ha kedvem van kikapcsolódni, akkor ott fog várni engem, ahol mindig: az otthon melegében.
Ha pedig neki támad kedve egyedül lenni, akkor hagynom kell, távolságot adni, engedni, hogy elmélyüljön a gondolataiban. Közös kiruccanásoknak pedig ott lesznek a kirándulások, nyaralások (persze olyan helyen, ahol lehetőség szerint nem igazán lehet emberi lénybe botlani), és ennyi éppen elég.
Szerintem ahhoz, hogy két ember szerethesse egymást, és jól érezzék magukat egymással, nem mindig kell ugyanolyannak lenniük, ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezniük.
Lehet egy Nőnek élete szerelme egy Mr. Big típusú férfi, ha ő Carrie Bradshaw.