Jöttem, láttam, most elfutnék már jó messzire. Kiszaladnék, ha lehetne a világ peremére. Ordítanék, ahogy csak a torkomon kifér, hogy megszabaduljak attól a kínzó érzéstől, ami szétfeszíti a mellkasom. Hagyjatok békén, ne szóljatok hozzám, engedjetek utamra!
Így kezdtem futni.
Elegem volt a világból, kár tagadni. Hittem, ha kifutok a városból a természetbe, ott majd megnyugszik lelkem.
Így lett, sőt, akkora szerelemmé vált a futás számomra, amiről már az életben nem mondanék le.
Ez is érdekelhet: VAJON MELYIK A LEGSTRESSZESEBB MUNKA?
A futás számomra mindig könnyebbé teszi a napokat. A stresszt redukálja, lazábban tudok hatására nekivágni feladataimnak. Kezdtem 5 kilométerrel, abból lett a 10-, majd a 11 kilométer heti négyszer. Többet nem szabad, muszáj regenerálódnia a testemnek, s ehhez kellenek a pihenő napok, hogy tudjak még a jövőben is sok-sok kilométert futni.
Terápiámmá vált a futás, a lelkemet megtisztító mozgásformává.
Általa zsibongó gondolataimnak sikerül gátat szabnom, s ha meditatív zenét hallgatok hozzá, elmém is lecsendesül. Előfordul, hogy megtapasztalom futás közben, a férfiak által oly jól ismert „üres fej szimptómát” is. Nem gondolok semmire, csak teszem a lábam egymás után, s közben gyönyörködöm a természetben. (Igaz, ilyenre hat éves futó pályafutásom alatt összesen háromszor volt példa, de hihetetlen jó volt csajok, irigylem a férfiakat, akiknek ez megy egy gombnyomásra.)
Van, mikor lázadni akarok futás közben ezért a zenéimet is ehhez igazítom. Ha tele vagyok stresszel, indulattal, rövid idő alatt nagyon sok kilométert megteszek. A megfelelő zene és a futás kombinációja sokat tesz értem. Nem csak formában tart, de a lelkem is nyugodtabb, mióta rovom a kilométereket heti négyszer kora reggel, vagy este.
Láttam már felkelni a napot, s lenyugodni is.
Szálltak felettem madarak, akik rajban követtek utamon egy darabig. Találkoztam mosolygó emberekkel, akikkel ismeretlenül is egymásra köszöntünk. Van abban valami közös, hogy kint vagyunk a természet ölén sétálni, futni, kerékpározni, túrázni, ami miatt úgy érezzük, köszönteni kell egymást, hiszen hasonszőrűek vagyunk.
Tudom, sokan ódzkodnak a futástól, túl megterhelőnek tartják. Én előtte öt éven át kerékpároztam és súlyzókkal edzettem, amelyeket olykor-olykor pihenőnapjaimon még be szoktam iktatni. Mégis, a futás lett a favoritom, mert átmozgatja a testem és felrázza lelkem. S főként azért, mert, amióta futok, sokat mosolygok, jobb a kedvem.