Mi nők, rengeteg energiát fektetünk a külsőnkbe. Különösen akkor, ha a férfiak figyelmét szeretnénk felkelteni. Legalábbis a pasik szeretik azt hinni, hogy e mögött a törekvés mögött az ő kegyeikért való versengés áll. Igazság szerint azonban mi nők egymással versenyzünk, kritikusan szemlélve egymást, vagy épp a saját tükörképünket.
A gondok ott kezdődnek, amikor az ember lánya lehorgonyoz valaki mellett. Nem ismerek olyan srácot, akit ne zavarna, ha a kedvese helyett annak alapozóját, vagy épp rúzsát kénytelen megízlelni egy-egy gyengéd pillanat közben.
De mégis; hol húzódik az az egészséges határ, amikor még beleszólást engedünk a külső megjelenésünkbe anélkül, hogy azon kapnánk magunkat; hű társ helyett hű szolga vált belőlünk?
Smink
Egyik alkalommal szilveszteri buliba készültünk, én pedig, ahogy az nem szokatlan, serényen készülődtem a tükör előtt. Az akkori párom a lehető legrosszabb taktikát választotta, hogy lebeszéljen a sminkről. Mögém állva, furcsálkodva szemlélte alapozóban fürdő arcomat, nem rejtve véka alá a véleményét.
Az idétlen kritika mögött rengeteg érzelem bújt meg. Féltett a többi férfitól, és nem értette, miért van szükségem rá, hogy bárki figyelmét is felkeltsem. Elvégre, neki úgy tetszettem, ahogy voltam; a magam természetességével. Mi más kell még ahhoz, hogy jól érezzem magam?
A sminkelés azonban számomra nem azért szép, mert szeretem addig kenni magamra a csillámport, amíg plasztikai sebészeket megszégyenítően egy zsák krumpliból Rihannat nem varázsolok. A smink nálam épp úgy az öltözködés része, mint bármelyik ruhadarabom; az alkalomhoz illően szeretem megadni a módját. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindez nem szól a saját egómnak is. De tegyük a szívünkre a kezünk; a pasik is épp úgy szeretnek jól kinézni, mint nőiesebb felük.
Öltözködés
Ha már féltés; a párom abban is megpróbált megakadályozni, hogy olyan ruhában menjek el otthonról, amilyenben nekem tetszik. Nem mintha nem tartotta volna vonzónak, amit látott, csakhogy a baj éppen ez volt; megint csak bekúszott a lelki szemei elé a kép, ahogy más pasinak akad meg rajtam a szeme.
Türelmesen magyaráztam szőrösebbik felemnek a teóriámat; ha egy pasi úriember, nem kell attól tartanom, hogy egy merészebb dekoltázs előhozza belőle a véglényt. Ha viszont valaki a szellemileg fegyvertelenebbek ligáját erősíti, nincs az a kukászsák, ami meg tudna védeni a beszólásától (vagy éppen a kéretlen érintésétől).
Ami engem illet, ha egy pasi kezét fogva sétáltam végig az utcán, számomra egyértelmű volt a helyzet üzenete; ő a párom, a megjelenésem csakis neki szól. Nem egyszer hangzott el a számból a mondat; „Ez egy fontos nap, és tetszeni akarok neked…”
Ugyanis nem tudtam nem észrevenni, milyen büszkén sétál mellettem, csinosnak és szépnek látva, nem egyszer dicsérve a külsőm egy-egy részletét. Mindeközben mégis ott motoszkáltak benne azok a bizonyos, gyomrot görcsbe rántó érzelmek.
Senki nem árucikk
Ha valóban szeretsz valakit, nem hiheted, hogy egy megvásárolt árucikket cipelsz magaddal. Féltés, féltékenység, büszkeség, boldogság, kéz a kézben járnak. A legfontosabb mégis az, hogy tudjuk, mikor kell félretennünk a gyomorgörcsöt és hagyni, hogy feloldódjunk az örömünkben. Ebben nagy szerepet játszik egy-egy őszinte beszélgetés, de ha igazán érett kapcsolatban élsz, akkor egy idő után feleslegessé is válnak a szavak. Egész egyszerűen érzed, hogy a helyeden vagy.
Az már sokkal necesebb sztori, ha egyikőtök sem akar engedni a 48-ból. Ilyenkor általában azok a – verbálisan, – agresszív jelenetek jutnak az eszünkbe, ahol a zsarnoki férfi beszabályozza a kedvesét, aki vagy a félelme, vagy egész egyszerűen a habitusa miatt mindig fejet hajt neki.
De egy csaj ugyanígy képes megalázni a párját. Nőtársaim között is szép számmal akadnak olyanok, akik a párjuk mellett szeretnének továbbra is hódítani, minél több elismerő megjegyzést bezsebelve. Ilyenkor a kedvesük, – akarva-akaratlanul, – háttérbe szorul, és a külsőségek valóban nem szólnak másról, minthogy minden férfinak és nőnek megmutathassa, ki a legszebb a vidéken.
Természetes, hogy mindenki tetszeni akar. Mindenki szereti azt érezni, hogy jól néz ki, és ehhez, ahányan vagyunk, nemtől-kortól függetlenül, annyiféle külsőségre van szükségünk. Abban sincs semmi, hogyha valaki nem csak a kedvesének akar tetszeni. Ha őszinte kapcsolatban él, csak a rangsor változik; a partner az első, a legfontosabb, a többi vélemény csupán másodlagos. A másodlagos viszont nem egyenlő a szükségtelennel. Mi, nők, elsősorban azt szeretjük érezni, hogy még mindig fel tudjuk venni a versenyt a többiekkel. A pasikat nem igazán izgatja férfitársaik megjelenése, az viszont annál nagyobb önbizalom-löket, hogyha egy nő nem csak észreveszi őket, hanem látja is.
Te mit gondolsz? Valóban elegendő a kommunikáció, szeretet és kompromisszumok végtelen sora, ha a másik külsejéről van szó? Mi az a határ, ahonnan kezdve nem engedsz ebbe beleszólást még életed társának sem?
Vura Hajni
nyitókép: Image by senivpetro on Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: