A szerencsések közé tartoznak azok, akik még nem találkoztak a hysterectomia kifejezéssel. A szörnyű latin szó jelentése ugyanis teljes vagy részleges méheltávolítás.
A pillanat, amikor szövettanra küldik a benned lévő nőt.
Megrázó pillanat, vagy egy szempillantás alatt túl lehet jutni rajta? Hogyan éli meg a nő, és hogyan a férfi?
Elgondolkodtató, néhol megrázó történetek következnek, valós nevekkel, valós életekkel és jelenekkel.
45 múltam, amikor kiderült, nincs egyéb út, mint kivenni a méhem
– mondja a most 53 éves Erika.
Hála az égnek nem volt rosszindulatú daganatom, de folyamatosan visszatérő problémáim voltak, melyekre nem találtunk egyéb megoldást az orvosommal, hiába a gyógyszeres kezelések vagy egyéb kisműtétek. Egyik pillanatról a másikra közölte, nincs B terv. Vagy próbálkozunk még évekig, vagy választjuk az egyetlen lehetséges utat és eltávolítják a méhem.
Akkor épp egy éves kapcsolatban voltam a Tinderes nagy szerelemmel, elváltként, egy kamasz gyermekkel a megélt anyasági listámon, úgy gondoltam, ha ez az ára a teljes életnek, hát legyen. Közös gyermekre már úgysem gondoltunk, lévén akkor már elmúltam 45, így azonnal beleegyeztem a műtétbe és este közöltem is a párommal, hogy kiveszik a méhem.
Ami utána következett, elfelejthetetlen. Elsápadt és közölte „akkor már nem leszel nő többé.”
Annyira szíven ütött ez a gondolat, annyira fájt, hogy abban a pillanatban kivágtam a férfit a lakásból és az életemből is. Persze egyetlen pillanatig nem visszakozott, pedig ott, abban a percben bármit megadtam volna érte.
A vége az egésznek az lett, hogy brutál egyedül toltam végig a műtétet, az utána való hosszú felépülést majd a pszichológiai szakrendeléseket is. Mert addig, amíg ez az ominózus mondat el nem hangzott, ebbe bele sem gondoltam. Tényleg a belső szerveim tennének nővé? Tényleg a méhemtől leszek, nő és nem attól, ahogyan megélem azt, ahogyan nő vagyok?
Most, nyolc év elteltével kezdek magamhoz térni a révületből és a megaláztatottságból. Bár bevallom, azóta nem akarok férfit. Senkit.
A nőt a viselkedése teszi azzá, aki
József 58 éves. Számára – megvédve a férfiak becsületét – nem volt kérdés, hogy kiáll a szeretett nő mellett, akivel már 10 éve alkottak egy párt.
Annyi szépet kaptam Líviától az elmúlt 10 évünkben, fel sem merült bennem, hogy a hysterectomia akármiben is gátat szabhatna az életünknek. Sőt! Sokkal rosszabb volt látni, hogy szenved az alhasi fájdalmak miatt. Még a feltételezés is sértő, számomra, férfiként is, hogy a nő megszűnne létezni attól, mert túlesik ezen a műtéten. Ugyanaz a nő, csupán fájdalmak nélkül
– állítja József.
Amikor még nincs gyermek
Megélni, átélni a beavatkozást sem gyermekkel sem gyermek nélkül nem egyszerű folyamat. Gyermek nélkül azonban ugyanakkor egyet jelent az ítélettel: nem lehet, nem lesz saját gyermeke a nőnek.
Anita 28 évesen egy rosszindulatú daganat miatt kényszerült rá, hogy vállalja a műtétet.
Akkor nem volt sok időm töprengeni vagy választani. Daganatot találtak, ki kellett venni és a biztonság érdekében eltávolították a méhem. Előtte három évvel volt egy abortuszom, és biztos voltam benne, hogy emiatt kapom a büntetésem. Nagyon nehéz volt az ismét beköszönő bűntudattal együtt élnem. Tudod, amikor rádöbbensz, az egyetlen esélyről mondtál le, hogy anya lehess, és már nincs több lehetőséged. Azóta nyilván elfogadtam ezt, és a keresztgyermekeimben találok megnyugvást. Az összes anyai ösztönöm ott landol. Ketten vannak, és tudom, hogy amíg élek, számíthatnak rám is
– mondja Anita.
A testi és lelki megrázkódtatás egyaránt nagy megterhelést jelent a nő és a család számára. Ma már megannyi pszichoterápiás segítség is rendelkezésre áll annak érdekében, hogy ezt az időszakot könnyebben átvészelhessék az érintettek. Egy dolog azonban egészen biztos, a nő minden körülmények között nő marad. Műtéttel vagy anélkül.
Todorovits Rea
nyitókép: Image by Freepik
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE!
Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: