Egyik alkalommal egy rádióműsor azt a kérdést intézte a női hallgatókhoz; mit tennének, ha egy napra férfivé változhatnának?
A válaszok szinte egyöntetűek voltak; állva pisilnének.
Nem mondom, valóban praktikus az a testrész, ami ezt lehetővé teszi, nem egy utazás alkalmával feldobva éreztem volna magam, ha átmenetileg meg vagyok áldva ezzel a tehetséggel. Ennek ellenére én sokkal több tulajdonságot irigylek a férfiaktól, és a pénisz nincs benne a top3-ban.
Hogy mik ezek?
Csapatmunka
Általában – ha nem is minden esetben, – a jellegzetesen „női” munkahelyeket különös kollektív hangulat jellemzi. Persze, vegyes munkahelyeken is akadnak kolleginák, – tisztelet a kivételnek, – akik ott tesznek keresztbe nőtársaiknak, ahol tudnak. Ilyenkor érkezik a férfi kollega tanácsa, logikus megoldást javasolva; közvetlen felettesnek jelezni, a kollegina figyelmét erre felhívni. Ezután a probléma higgadt megtárgyalása következik, happy end, azt’ csókolom.
Nos, annak a kolléga úrnak, aki ezt javasolja, biztosan sosem volt még női ellensége. Persze a srácok között is van egyfajta rivalizálás, főleg, ha egy nagyobb férfitársaságba lepottyantasz egy nőt. Mindenki alfahím akar lenni. De ami sok nő között van….
Bizonyára akadnak szuper „női” munkahelyek is, de tegyük a kezünket a szívünkre: mi elképesztő mennyiségű energiát vagyunk képesek beleölni abba, hogy kibeszéljük a nőtársainkat. A pasik viszont általában igyekeznek egy jól működő gépezetet létrehozni, ha együtt kell működniük. Ha néha meg is szakítja ezt az egó, előbb-utóbb visszarázódik minden az eredeti kerékvágásba.
Magabiztos nyugalom
Amint megjelennek az első promók arról, hogy közeledik a strandszezon, a nők egy bizonyos csoportja kollektívan bepánikol. Én is ebbe a brancsba tartozom. Ilyenkor egyre sűrűbben pillantok a tükörbe. Míg le nem vonom a következtetést; nincs az az isten, hogy „ezt” én tógán kívül bármi lengébb öltözetben mutogassam a plázson.
Amikor az engem körülvevő férfiak először szembesültek vele, mi nők milyen ádáz módon tudunk irigykedni, utálkozni nőtársaink külseje fölött, miközben a saját énképünk science-fiction-be illő, képtelenek voltak feldolgozni. „Miért, ti nem érzitek rosszul magatokat, ha valahol egy Dwayne Johnson típusú pasiba botlotok?” – szoktam kérdezni. A válaszuk irigylésre méltó: „Nem. Megdolgozott az eredményéért. Vagy, ha nagyon zavar, akkor megkérdezem, milyen edzésprogramot követ, megkérem, hogy adjon pár tanácsot…”
Na, ez az, amit a nők sosem tesznek…
Tájékozódási képesség
Ha már nyaralás. Egyik alkalommal hosszú autós túra elé néztünk. Megérdeklődtem, nem kellene-e a robotasszony segítségét kérnünk. Volán mögötti, szőrösebbik felem rám bambult; „Nem kell, egyszer már voltunk ott.”
A kurafi az ördöggel cimborál, gondoltam. Ami engem illet, fél évvel szülővárosom elhagyása után végre sikerült felfedeznem a szomszéd utcát. Megesett persze, hogy botor módon elkujtorogtam. Gondolom, hajtott a merész kalandvágy, de annyi vargabetűt írtam le a háztömbünk körül, hogy biztosra vettem, sose találok már haza.
Számomra a GPS is övön aluli találmány. Amikor azt meri darálni nekem, hogy „300 méter múlva forduljon észak-keleti irányba” az jut eszembe, ebből kéne egy olyan verzió is, amit az én agyam is be tud fogadni. Keleten kel a Nap és nyugaton indul szunyálni, a 300 méter meg nagyon hosszú lehet, ennél többet föciből sajnos nem tudok produkálni.
Mondhatod, hogy ez a kis görbe tükör, amit most kanyarítottam a női gondolkodásról, csak olaj a tűzre. De az egyik legjobb dolog az életben, ha tudunk magunkon nevetni, és nem felsőbbrendűségünk teljes tudatában „reklámozzuk” a saját nemünket. Nem legyőzni kell akarni a másikat, hanem tanulni egymástól. Ez a férfiakra és a nőkre ugyanúgy érvényes. Az egyenjogúsághoz adott esetben, úgy érzem, egy nagy adag humorérzékre is szükség lenne.
Neked van olyan tulajdonság, amit néha szívesen kölcsön vennél a másik nemtől?
Vura Hajni
nyitókép: Image by wayhomestudio on Freepik
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE!
Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: