Talán bárkivel előfordulhat, hogy azt gondoljuk, felnőttként már képesek vagyunk az önszabályozásra, az indulataink féken, és az életünk kézben tartására. Aki azonban kicsit is önkritikus, tudja, hogy ez nem mindig megy így. Még a legtürelmesebb szülő is ordibál olykor a gyermekével, még a legműveltebb emberrel is előfordul, hogy mélyebben néz a pohár fenekére, mint az este kezdetén szándékozott.
Alább szponzorált tartalmat olvashattok.
Mindezzel önmagában nincs is baj. Emberek vagyunk, és időnként mindannyian követünk el hibákat. De alapvető önismeretre azért szükségünk van, ha kézben akarjuk tartani az életünket, és nem szeretnénk úgy járni, mint ez vagy az az ismerősünk, aki függőségi viszonyba került mondjuk az alkohollal – és már nem maga tartja a kormányt.
Különösen igaz ez arra a társadalmi rétegre, amelyben előfordulhat, hogy valaki bár igen magas pozícióban van, rendesen elvégzi a munkáját, a nap végén azonban extra mennyiségű alkohollal tud csak ellazulni.
De ugyanúgy egy-egy kulturális fesztiválon, esetleg fogadáson, vagy esküvőn is láthatunk számos, egyébként magas kvalitású és tehetséges embert, amint éppen emberi gyengeségének a legmegalázóbb formáját mutatja, vagyis nagyon részeg.
Mit tudunk mi tenni, hogy egy sör-, bor- vagy pálinkafesztiválon, esetleg bármilyen egyéb, kulturális vagy baráti programon magunknál tartsuk a kormányrudat?
Mi a baj a mértéktelenséggel?
A mértéktelenség korunk civilizációs betegségeinek egyike. Semmi sem elég, amiből egy kevés is elég lehetne a boldogsághoz. Ami van, az jó, de ha még több van, az még jobb. Végül is logikus, nem? Ha egy pohár pezsgő örömet okoz, mennyivel jobban fogom érezni magam három pohár után? Hát még ha egyéb minőségi italról van szó, végül is nem minden nap jut az ember különleges évjáratú borhoz vagy whiskyhez.
A mértéktelenség azonban pont ugyanúgy kibillent a jelenből, mint minden más szer és tevékenység, amelyhez addiktívan ragaszkodunk, mert az elején sokat ígér. Persze, hiszen az első pohár a legtöbb embernek tényleg nem árt, sőt, ahogy az alkohol szétárad a testünkben, kifejezetten remekül, feldobottan és egyúttal ellazultan érezzük magunkat tőle. Ezt a dopamin nevű hormon csinálja velünk. Igen, az érzéseink és az érzeteink egy jó része a testünkben lévő hormonok ping-pongjának köszönhető, még akkor is, ha ez nem tudatosul bennünk.
Azonban a kortizol nevű, sokak által ismert stresszhormon ugyanúgy belép a képbe, és sokkal kellemetlenebbül érezzük magunkat. Mi több, ezzel párhuzamosan a józan eszünk, mely egy darabig még próbálkozik, egyszer csak megunja, hogy nem hallgatunk rá, és az este folyamán szép angolosan távozik. Mi pedig boldogan, hogy most már nem akadékoskodik, nem kell eldönteni, hogy egy újabb pohárral kérjünk-e, iszunk tovább.
Nem ilyen egyszerű persze a helyzet, de a forgatókönyv alapvetően a következő: az első pohár által kiváltott jó érzéseket fenn akarjuk tartani (még akkor is, ha egyébként mértéktartó szándékkal ültünk le inni), és iszunk tovább. Közben lehet, hogy kellemetlenül kezdjük érezni magunkat, ráadásul, mivel az alkohol vízhajtó hatása elkezd érvényesülni, hiába iszunk, megszomjazunk ismét. Mi pedig iszunk, boldogan, hogy megtaláltuk a jó megoldást. Az est vége sokszor már a fantáziára és a barátok jóindulatára van bízva.
Hibák, amelyeket elkövethetünk az ivás során:
- Nem eszünk előtte. Tudjuk, a zsiradékban gazdag étel (akár egy zsíros deszka is megteszi, bár a pörkölt talán még hatásosabb) lassítja az alkohol felszívódását. Akármennyire is jó a mulatság, sose felejtsünk el enni, mielőtt nekiállunk a barátokkal annak a bizonyos üvegnek.
- Nem iszunk közben vizet. Az alkohol szárít. Még a sör is, amely a legkisebb alkoholfokú italok egyike. Nem egyszerűen úgy szárít ki, mint egy vízhajtó tea, hanem a test sejtjeiből szinte kipréseli a vizet. Így lehetséges, hogy még akkor is gyakran járunk a mellékhelységbe, ha nem iszunk decire sokat. Sose felejtsünk el hidratálni! A legjobb, ha minden második poharunkban víz van.
- Ha kevered az italokat. Ezzel leginkább akkor van baj, ha a választékba a rövidek is bekerülnek. Miután a józan eszünk angolosan távozott, hajlamosak vagyunk a töményt ugyanolyan lendülettel lehúzni, mint a sört, pedig ennél kevés rosszabb döntés van egy este folyamán. A töményet tehát, ha csak tehetjük, kerüljük, vagy használjuk arra, amire való: étvágy meghozására, beteg gyomor gyógyítására egyetlen fél adag is elegendő.
- Ha a szomjadat az alkoholos itallal próbálod oltani. Különösen trükkösek a “csúszós” italok, mint mondjuk a long drinkek és egyéb koktélok, vagy a pezsgő, amely a szénsavassága miatt igen hamar a fejbe tud szállni. Ha szomjas vagy, vizet igyál! Minden más ráér.
- Olyan társaságot választunk, ahol a mérték a vödör és a cél az asztal alatt van. Ha ellenben mértéktartó társaságban iszunk, ahol nem sikk alaposan berúgni, és nem az a menő, aki kiüti magát, mi is jól járunk, rövid- és hosszú távon egyaránt.
Szóval hogyan igyunk?
Röviden: mértékkel és tudatosan.
Kicsit jobban kifejtve: tudjunk arról, hogy ha problémáink vannak az alkohollal, akkor mindegy, hogy a sarki késdobálóban, vagy egy kulturális fesztiválon leszünk részegek. Tudjunk róla, bár nagyon nehéz szembenézni ezzel, az alkoholhasználati zavar függőség, vagyis betegség.
Általában valami réges-régi, feldolgozatlan traumának a meddő megoldási kísérlete, mely hosszú távon maga lesz a probléma.
A helyzetet kezelni nehéz, de nem lehetetlen. Legyünk erősek, keressünk szaksegítséget, akár rendelőintézetről, akár egy helyi AA-csoportról, akár egy magán-addiktológusról van szó. Kérjük a családunk támogatását és türelmét (hiszen őket is érinti), és higgyünk benne: bőségesen megtérül az ebbe fektetett idő, energia és pénz.
Hiszen visszakapjuk a saját életünket.
Kiemelt kép: Photo by Elevate on Unsplash