Ma, amikor mást sem hallani, mint, hogy az értékmentés az egyik legtöbb, amit megtehetünk a fenntarthatóság jegyében, sokszor elgondolkodom, hol és mikor kezdjük el önmagunkat menteni.
A nagytakarítás mindig bennünk kezdődik el
Amikor letöröljük a port, kiszanáljuk a sosem használt dolgainkat, kidobáljuk, odaadjuk a felesleget másoknak, hogy ne foglalja feleslegesen a helyet, nem teszünk mást, mint átláthatóvá tesszük az otthonunkat és helyet „csinálunk” az újnak.
Vajon mikor ébredünk rá, hogy ugyanezt a nagytakarítást megtehetjük a lelkünk körül is?
Lélekmódváltás apró lépésekben
Sokszor halljuk, hogy nem kell hátra nézni, nem szabad visszatekinteni, mert csupán időpocsékolás. Közben pedig árgus szemekkel nézzük a gyermekünk sikertelen dolgozatának megoldásait, azt keresve, hol rontotta el, mert azt szeretnénk, hogy visszatekintve ugyanazokat a hibákat ne kövesse el újra.
Leragadni persze kár, mint ahogy az önostorozás sem vezet eredményre, de tanulni a múltból és áthozni a jelenbe a tanultakat, korántsem időpocsékolás.
Ne nézz hátra, nem arra mész
Márpedig minden egyes epizódnak el kell múlnia az életünkben. Ostobaság azt gondolnunk, hogy mentálisan erősek maradhatunk úgy, ha eljátsszuk az érzéketlen dívát, emelt fejjel tovább lépünk és úgy teszünk, mintha nem sebeztünk volna ezernyi sebet, miközben tudjuk, hogy vérzünk.
Mert nem csak a halottainknak, de a múltbéli eseményeinknek, csalódásainknak és reményeinknek is van gyászidőszaka. És ha megtanuljuk elsiratni, ha megtanulunk okulni belőle, akkor minden esélyünk megvan a gyógyulásra is.
Mert, hogy elmúlik az nem kérdés. A kérdés mindig az, milyen embert farag belőlünk a tanulság.
A konzekvencia, amit levonunk egy-egy múltbeli eseményből sok esetben vezethet önvádhoz, vagy a másik vádjához, az arany középutat kevesen találják.
A miértek kutatása teljesen felesleges. Olyan, mint amikor magunk után kötjük a mihaszna dolgokat és elhatározzuk, egy életen át vonszoljuk magunkkal.
Megtörtént és mint tudjuk az ok és okozat mindig kéz a kézben járnak, akár tetszik, akár nem.
Éppen ezért, miközben a port töröljük karácsonyi nagytakarítás címén ezekben a pillanatokban, vagy tettük meg már korábban, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a lelkünknek is szüksége van arra, hogy tisztává varázsoljuk. Hogy megbocsássunk magunknak és másoknak, hogy megtanuljunk tovább lépni vagy legalább előre nézni úgy, hogy tudatában vagyunk annak, a múltban sebeztünk és sebeket szereztünk, de még mindig itt vagyunk.
És ha vigyázunk a rendre, mindig rend marad. Kint és bent is.
Todorovits Rea
Nyitókép: Image by Kireyonok_Yuliya on Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: