Bármennyire is szeretnénk, nem lehetünk tökéletesek. Emberek vagyunk, hibázunk, ezért is fontos, hogy megtanuljunk magunknak is megbocsátani, nemcsak másoknak. Van, hogy nem tudjuk jól szeretni azt, akik vagyunk és akaratunkon kívül fájdalmat okozunk magunknak.
De ez nem ok arra, hogy hogy olyan életet éljünk, amit szívünk mélyén sosem akartunk.
Ezért is fontos, hogy megbocsássuk magunknak, ha nehéz helyzetbe kerültünk, mikor boldogságot és örömet reméltünk. Borítsunk fátylat a múltra, amikor saját magunkat bántottuk szavakkal és tettekkel.
Bocsássunk meg akkor is, mikor a tükörbe nézve az elfogadás helyett undort éreztünk, mert nem léptünk ki egy rossz kapcsolatból, pedig jól tudtuk, a szerelem nem okoz fájdalmat sem testileg- lelkileg.
Van, hogy akkor sem lengetjük a vörös zászlót, amikor veszélyt szimatolunk, sőt, hazudunk magunknak. Bármilyen nehéz is, meg kell bocsátani magunknak, hogy az eszünk helyett a szívünkre hallgattunk és egyes hibákból több alkalom után sem tanultunk.
Van, hogy ugyanazokat az akadályokat kell újra és újra venni, míg meg nem tanuljuk a leckét.
Bocsássuk meg magunknak, hogy nem vigyáztunk magunkra eléggé, és kevesebbel értük be, mint amire vágytunk, és megalkudtunk a sorssal. Beértük szeretetmorzsákkal, csak, hogy a szeretett lény közelében maradhassunk.
A jó hír az, hogy még mindig van időnk változtatni és innentől kezdve másként élni.
Ehhez csak annyi kell, hogy megbocsássunk magunknak, és elfogadjuk, az sodort bajba, hogy rosszul definiáltuk a szeretetet. Ennek gyökerét pedig a múltunkban kereshetjük, amelyet ideje lezárni. Ehhez persze idő kell, de az első lépés az, hogy elfogadjuk, nem vagyunk tökéletesek, hibázunk, sokszor azért, mert annyira vágyunk a szeretetre, amit mindig másoktól várunk…
kiemelt kép: Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: