Tudat alatt sokszor hasonlítjuk össze életünket mások életével. Saját tapasztalatainkat összevetjük barátinkkal, családtagjainkkal, ismerőseinkkel. Ez nem baj, sőt olykor jó is egy-egy helyzetre más szemszögből tekinteni, de alapvetően az az igazság, hogy mindenkinek más útja van, ezért az összehasonlítás nem célravezető. Sőt, sokszor káros is.
Mindenki életútja egyedi, ezért sincs értelme azon rágódni, ki hol tart.
Vannak emberek, akik mindig pontosan tudják mit akarnak, és addig meg sem állnak, míg el nem érik céljukat. Mások lassan lelnek rá saját útjukra, jobban megfontolják merre induljanak. Végül mindkét típus célba ér, ha nem adja fel álmait, és nem engedi, hogy elkedvetlenítse a tudat: másoknak már korábban sikerült elérni a célt, mint nekik.
Kell, hogy mindenki önmagára fókuszálva hozzon meg egy-egy döntést, ahelyett, hogy másokat akarna másolni. A választ ugyanis mindenki önmaga tudja megadni magának.
Önmaga elől senki nem tud elfutni, mindenki saját maga élete legbiztosabb társa. Ha valaki tudja, mit akar, tegyen meg mindent azért, hogy megvalósítsa álmait. Ha feltétlen szükséges a méregetés, legyen a mérce a tegnapi én.
Ne más mondja meg, mi a helyes út, mit kell tenni. Senki nem tudhatja, hol szorít a cipő, csak az, aki abban jár.
Mindenki önmaga tudja, mi a legjobb tempó számára.
Nem szabad hagyni, hogy egy kis szerencsétlenség elvegye a kedvet és eltántorítson, csak mert rögös az út. Nem szabad feledni: minden ember hibázik, nincs is olyan ember, akinek mindig minden sikerül elsőre. Akkor se, ha úgy tűnik mások gyorsabban, könnyebben érik el álmaikat.
Mert nem az számít ki milyen hamar ér célba, hanem az, hogy célba ért.
kiemelt kép: Freepik