Ma amikor a depresszió és az öngyilkosság statisztikájában is élvonalban van kicsiny hazánk, nem árt észben tartani, hogy NEM statisztikai adat vagyunk.
Egyének vagyunk, egyéni úttal, egyéni lehetőségekkel és saját, egyedi és különleges, már a hátunk mögött megtett úttal.
És mennyi, de mennyi van még előttünk!
És most jön a többség sóhaja, hogy „ja, de milyen út”. És ez érthető, hiszen minden oldalról nyom a súly, a teher, a megoldandó feladatok összessége egyben és darabonként.
Mit tehetsz?
Ha nagyon optimista szeretnék lenni, most azt írnám, kihozod belőle a maximumot. Ha kevésbé optimista szemlélettel nézném a világot, akkor is ez jönne ki eredményként!
Volt benne fenyegető és mindenkit bezáró, lezáró vírus, van benne háború, nem, nem csak egy (számtalan, még akkor is, ha erről a média mélyen hallgat), van benne brutális infláció, egekben landoló rezsiárak, és itt még nem is beszéltünk arról, ami a zárt ajtón belül zajlik. Párkapcsolati gondok, belső frusztrációk és egyetlen pillanat alatt érezzük, elszakadt a maradék cérnaszál is.
Hangos vagy, kiabálsz és közben nem érted, hová tűnt az az ember, aki csendes volt, nyugodt és oly sokszor vidám. Aki derűsen nézett a holnap elé, aki tudta, mit hoz majd az.
Az igazság az, hogy ott van benned. Ott van benned az erős, a derűs, a boldogságra vágyó, és igen, ott vagy Te.
Találd meg! De hogyan?
Visszatalálni önmagunkhoz piszok nehéz feladat. Aki mást mond vagy ír, az nagyon valószínű, másik filmet néz. Mert ez egy nehéz és göröngyös út. Azt azonban meg kell értened, a hiba nem benned van.
Egész egyszerűen olyan hirtelen jött minden, hogy a legkisebb gondunk sem az volt, hogy befelé figyeljünk. Kapaszkodtunk, kapaszkodtál, mindenben és bármibe, ami a felszínen tart.
Első lépések, amit mindenképp meg kell tenned!
Bocsáss meg magadnak!
Az önvádban toplistásak vagyunk. Amikor azt hisszük, minden a mi hibánk, amikor olyan mélyre ássuk magunkat, hogy onnan egy kotrógép sem kapar majd ki. Te azonban képes vagy rá. Nézz mélyen magadba és bocsásd meg magadnak a tévedéseid, a lépéseid, melyekről azt gondolod zsákutcába vittek.
A hibák csak akkor feleslegesek, ha abból nem tanulsz. Ezesetben el fogod követni még sokszor.
Bocsáss meg másoknak!
Nem mindenki látja majd úgy és olyannak a világot vagy az adott helyzetet, ahogyan Te teszed. Bocsáss meg neki érte. Ő is kapaszkodik, ő is küzd a saját démonjaival, nem biztos, hogy éppen arra van ideje a nagy „életbenmaradás” közben, hogy figyeljen, hogy őrizzen, hogy bátorítson. Lesznek szavak, mondatok, melyek jönnek, fájnak és maradnak a kapcsolat kötelékeiben. Ha megérted, hogy ez nem ellened szól, megérted azt is, hogy a másik éppen mivel küzd.
Ne feledd, a hirtelen jövő elviselhetetlen fájdalmakat mindig ordítás kíséri. Nem véletlen, hogy a kétségbeesést is sok esetben kiáltás követi. Ha ezt észben tartod, sokkal könnyebben ölelsz majd, mint taszítasz.
Légy hálás!
Öt éve, négy éve, két éve is azt hallottuk, sőt mi magunk is sokszor éreztük, mennyire nehéz az élet. Olyan sokszor mondtuk, nem bírjuk tovább, ez már túl sok(k) és lehetne könnyebb is. Ma már egészen biztosan tudjuk, ezek az időszakok voltak a bemelegítés fázisai. Így ha másra nem is tanít meg ez a mostani káosz, hálát adni biztosan.
Persze most, amikor a kuszaság egyik fellegvárából pislogunk a kifürkészhetetlenbe, a hála az egyik legnehezebb érzés, amit előbányászhatunk.
Pedig van miért és mindig van miért.
Ja, és ami a legfontosabb, nem szégyen rosszul érezned magad, de jól sem!
Vannak divatmárkák és léteznek brendek, melyeket mindenki követ vagy figyel. Na az érzéseink pont nem ilyenek. Igenis jogod van sírni, nevetni, kétségbeesni és felemelkedni. Jogod van élni. Úgy, ahogy az szerinted számodra a legszebb.
Todorovits Rea
Nyitókép: Image by senivpetro on Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: