Folyton veszekszik. Olykor ordít. Hibát talál, semmi nem jó. Azán csend.
Abbamarad az ordibálás, vitatkozás, káromkodás. Véget érnek harcok. Te még olykor felvennéd a kesztyűt, kötekedsz, de ő nem emeli fel a hangját, közömbös. Visszafogottan válaszol, vagy egyszerűen csak hallgat.
Belátta, hogy nem volt igaza? Megváltozott végre?
– teszed fel magadnak a kérdést, és bár úgy tűnik, igen, és örülhetnél… valamiért mégis szorongást okoz a csend.
A csend. Az egyszerű és vészjósló jel.
A jele annak, hogy hamarosan egyedül maradsz. Hiszen először mindenki veszekszik. Szót emel magáért. Először mindenki visszavág, kompromisszumra törekszik. Aztán, ha nincs eredménye, elhalkul. De ez nem az átnevelődés eredménye, ahogy sokan hiszik. Nem azt jelenti, hogy a másik megváltozott, javított a viselkedésén.
Az első jel az állandó, folyamatos veszekedés. Amikor egy kapcsolat nem működik, gyakori az összezördülés. De ekkor még mindkét félben él a vágy a javításra. Az utolsó jel a veszekedések megszűnése, a bizonyítási kísérletek hiánya. Ekkor már nincsen visszaút.
Ha a társad udvariasan és visszafogottan viselkedik, nem reagál a sértésekre, dührohamokra, eleget tesz kötelességének, de látszik, hogy lélekben nincs jelen, biztos lehetsz benne, hogy hamarosan összecsomagolja a bőröndjét, és kiszáll a kapcsolatból.
Ez vonatkozik a szerelemre, a barátságra, a párkapcsolatra és a munkára. Az udvarias visszafogottság valójában egy félelmetes jelzés.
Csak ezt a jelet ritkán vesszük észre…
Nyitókép: Image by Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: