Egy szakítás sosem könnyű, akkor pedig különösen nehéz, ha mi nem akarjuk. Ha a másik fél dönt úgy, hogy vége kettőnk kapcsolatának, és elmegy.
Ez a legrosszabb. Padlóra küldhet. Ám idővel onnan is feláll az ember, és ha szerencséje van, erősebben lép tovább.
A legrosszabb dolgoknak is van tanulsága. Még egy fájdalmas szakításból is sok mindent tanulhatunk. Vegyük a három legfontosabbat:
Óvatosabbakká válunk, és nem engedünk akárkit az életünkbe
Egy szakítás után természetesen bezárkózunk, sokkal óvatosabbak, talán elutasítóak leszünk. Ez utóbbi idővel elmúlik, az óvatosság azonban megmarad. Így már nem gyúlunk lángra mindenki iránt, és nem fogadunk meggondolatlanul mindenkit az életünkbe.
Jobban megbízunk önmagunkban
Ha van valaki ebben a világban, aki soha nem fog hazudni nekünk, az természetesen mi magunk vagyunk. De ez nem olyan tény, amit csak úgy tudunk. Egy hatalmas, drámai szívfájdalom kell ahhoz, hogy megtanuljuk, hogy amikor hajnali 3-kor teljesen egyedül vagyunk, és az állandó zokogástól teljesen kimerültünk és kiszáradtunk – csakis magunkra számíthatunk. De magunkra mindenkinél jobban.
Mert ismerjük magunk, megértjük magunk, meg tudjuk védeni önmagunk, és akkor már nem sokkolnak többé a csalódások. Mert mindig lesz, akire számíthatunk.
Másképp látjuk az egyedüllétet
Egy szakítás után a magány elsöprő erővel tör ránk. Ám egy idő után rájövünk, hogy az önmagunkkal töltött idő nem szomorú. Nem olyan szívás, mint gondoltuk, és hogy sokat tanulhatunk magunkról, ha nem befolyásolnak mások.
Rájövünk, hogy az egyedüllétbe még nem halt bele senki, sőt! Olykor nem is árt egy-egy randevú – önmagunkkal.
Alone photo created by jcomp – www.freepik.comEZ IS ÉRDEKELHET:
Azt tudom hogy nem beteg élet búcsút emlék