Tartja a mondás, hogy a jó házasságért folyamatosan dolgozni kell. A két félnek adni és kapni is kell, hogy megmaradjon az egyensúly. Időt kell szánni a másikra, hogy ne alakuljon ki érzelmi távolság. Meg kell tanulni, mikor kell szavakkal és mikor csak hallgatással támogatni a másikat. Így kerülhető el sok félreértés, negatív feltételezés.
Már a fent leírtakból is látszik, hogy a házasság egy aknamező, ahol egy rossz lépés mélyzuhanásba fordíthatja a kapcsolatot.
Most egy csokorba szedtünk olyan tippeket, amik segíthetnek biztonságosabban lépkedni a házasság aknamezején.
Fordítsunk időt a beszélgetésre
Ismerős a “Milyen napod volt? Hm, elment.” minipárbeszéd, amikor nem osztjuk meg a napunk történéseit a párunkkal, mert úgy értékeljük, hogy semmi említésre méltó nem történt velünk? Pedig biztosan lenne mit mesélni, ha szánnánk rá időt. Kommunikálni kell, mert ha nem, annak hosszú távon az a veszélye, hogy a felek érzelmileg annyira eltávolodnak egymástól, hogy egy áthidalhatatlan szakadék keletkezik. A bizalom is úgy erősödik, ha megosztjuk az információkat magunkról és a velünk történtekről a párunkkal.
Adni is kell, kapni is kell
Sokszor a másik fél akkor tud megnyílni, ha mi is adunk magunkból egy szeletet. Bizalmat mutatunk azzal, ha a féltett dolgainkról beszélünk. Kezdhetünk kisebb dolgokkal és haladhatunk a mélyebb érzelmi szintek felé. Ez tudja ösztönözni a másik felet is, hogy meséljen.
Ne akarjunk gondolatolvasók lenni
Vannak párok, akik félszavakból is megértik egymást, vagy éppen be tudják fejezni egymás mondatait. Ugyanakkor vegyük a fáradtságot, hogy folyamatosan meghallgassuk a párunk gondolatait és terveit. Ne essünk a dehát én úgy gondoltam…, én azt feltételeztem… kezdetű mondatok hibájába, mert lehet, hogy nagyon rossz úton járunk. Az évek múlásával változik az ízlés és az igények, és ami egyszer elhangzott, az nem biztos, hogy a jövőben is megállja a helyét.
Csak semmi kutakodás
Sose kutakodjunk vagy nyomozzunk a másik fél után. A naplóírás például egy nagyon személyes dolog, és nincs jogunk beleolvasni. Ugyanez a helyzet a másik fél mobiltelefonjával is. Soha ne kutakodjunk vélt vagy valós titkok kiderítése céljából. Egyrészről a párunk dühös lehet ránk, hiszen visszaélünk a bizalmával, másrészt pedig érdemes átgondolni, mi keltett bennünk félelmet, mi vitt a szaglászásra.
Soha, semmilyen körülmények között ne éljünk vissza a bizalommal
Rosszabb napokon, esetleges viták alkalmával vagy éppen egy családi összejövetelen a poénkodás hevében se kotyogjunk ki semmit még véletlenül sem a ránk bízott titkokból. Ez vonatkozik a jövőre nézve is:
Fontos a tapintatosság
Sokszor érezzük úgy, hogy a másik fejéhez tudnánk vágni a bennünk felgyülemlett érzéseket, sokszor csak egy egyszerű “Már megint nem vitted le a szemetet!” mondat keretében. Fontos, hogy a negatív érzéseinket és észrevételeinket ne úgy tegyük, hogy a másiknak azonnal védekező állásba kelljen vonulnia. Inkább fordítsuk át ezeket a megnyilvánulásokat önmagunkra tett megállapításokká. Például ,,a lakás rendbetételével akkor végeztünk is, már csak a szemét levitele van hátra, ami a te feladatod”. Ez a fajta kommunikáció segít bizalmi utakat és ösvényeket megnyitni a másik felé.
Tanuljunk meg figyelmesen hallgatni
A bizalom fontos jele, ha meg tudjuk hallgatni a másik felet. Nem kell mindig kommentelnünk a hallottakat, egyszerűen csak legyünk jó hallgatóság. Ez segítséget jelenthet a kitárulkozásban. Nézzünk a szemébe és tanúsítsunk figyelmet. A bátorításunk mögött ott rejlik a testbeszédünk, hogy fontos a másik mondandója és fontos nekünk ő maga is.
Couple photo created by freepik – www.freepik.comEZ IS ÉRDEKELHET: