Felnőtt vagy. – gondolod. Hiszen már elmúltál 18 éves. Leérettségiztél, van szakmád, diplomád, kereseted. Magadat tartod el, albérletet, diákhitelt fizetsz. A világ nem gyereknek lát, te sem látod annak magadat.
Mégsem (csak) ezeken múlik felnőttél-e.
Akkor mégis min múlik ez, kérdezheted joggal. A tanulmányok elvégzése, a munkavállalás, az önálló élet nem a felnőttlét ismérve?
De igen, részben az. De csak részben, mert a felnőttlét érett lelket is kell(ene), hogy takarjon. Egy olyan ember szívét, aki nem csak magával van elfoglalva. Akit nem csak az érdekel mi lesz vele, megtalálja-e a szerelmet, kigyógyul-e az exből, és megérti-e őt valaki.
Ha felnőttél az is érdekel – néha jobban is, mint saját magad- mi van a környezetedben élőkkel. Tudsz-e segíteni azoknak, akiknek könyörög a szeme segítségért, miközben a szájuk csukva marad. A sírás kerülget-e, ha nálad elesettebbel találkozol, akinek sohasem lehet teljes élete. Nem azért, mert szánod.
Amikor meglátod a másik szemében az örömöt, bánatot és együtt tudsz érezni vele, akkor vette kezdetét a felnőtt léted. Ha nem csak embereket látsz, hanem egy-egy hangosan el sosem mesélt élettörténetet. Ez lehet akár 14 évesen, 44 évesen, de akár 64 évesen is. Attól függően, mikor veszed észre, hogy más is létezik a te örömeiden és bánatodon kívül.
Vagyis, mikor megtanulod az együttérzés, elfogadás, részvét szavak valódi jelentését.
Amikor már nem azon a tükrön keresztül nézel családtagod betegségére, hogy mi lesz veled, ha nem lesz, hanem őt próbálod ápolni, szeretni, akkor nőttél fel. Amikor elengeded azok kezét, akik menni akarnak.
Amikor megtanulsz gondoskodni, felelősséget vállalni egy védtelen kis életért, érettebbé válsz. Jó eséllyel rádöbbensz, hogy milyen jelentéktelenek voltak egyes problémáid, amiken hónapokig pörögtél. Ahhoz képest, hogy van egy kisgyermek, akit szeretned, gondoznod és nevelned kell, sok minden apróságnak tűnik. Hiszen valaki más lelki és testi jóllétért felelősséget vállalni, terelni útján majd elengedni az életbe – mindez érett, felelősségteljes felnőttet kíván.
Szóval lehetsz akárhány éves, nem biztos, hogy érett felnőtt vagy.
Lehetséges, hogy még mindig csak játszod a felnőttet. Majd, ha eljutsz oda, hogy a drámázás, vádaskodás helyett inkább csendben maradsz, mert már sokszor elmondtad ugyanazt, és nem akarod ismételni magad, ha már nem küzdesz erőn felül, elnyomva saját énedet és szükségleteidet, hogy szeressenek, akkor mondhatod el, hogy tényleg felnőttél. Lehet, hogy ekkora már 20 éve leérettségiztél, dolgozol és önálló életet élsz, mégis csak ekkor nősz fel igazán.
Ez nem baj és még mindig jobb, mint azoknak, akik csak testben érnek meg, de lélekben nem nőnek fel soha igazán.
EZ IS ÉRDEKELHET: